A korszakváltás, aminek a magyar agráriumban mind részesei vagyunk, évtizedes távlatban is a legnagyobb kihívás. A gazdálkodási körülmények egyidejű megváltozása versenyre kényszeríti gazdálkodóinkat. Nem vagyunk ehhez hozzászokva. Elkényeztetett minket a támogatási rendszer, a csak néhány növénnyel való foglalatosság, a kedvező költség-ár viszonyok. Mindennek vége. Ezekben az években omlik le agráriumunkról az a kéreg, amely burokban tartotta. Vele megy a gazdálkodók széles rétege is. Kevesebben, nagyobb, szélesebb együttműködések mentén, de mindenképpen versenyképesebb lesz agráriumunk, nagyjából e pénzügyi-kifizetési ciklus végére. Ennek előmozdítása érdekében az elkövetkező hetekben stratégiai témákat hozok.
A stratégiaalkotás szakma, amelynek meg vannak a maga szabályai, módszertana. Mindenekelőtt (1) kell egy világos célmeghatározás, ami esetünkben a magyar mezőgazdaság átvezetése az új korszakban, amelyben az időjárás már sokkal több kihívást hordoz, a piacok átrendeződnek, nincs munkaerő, technikai viszont dögivel, a fogyasztói és szabályozói elvárások pedig szintén újratervezésre kényszerítenek. Aztán (2) következik a helyzetértékelés, majd (3) a stratégiai irányvonalak első meghatározása, (4) az érintettek bevonása, és (5) egy konszenzuson alapuló stratégiai terv lefektetése. Ez egy nagyon leegyszerűsített menetrend, de az azért látszik belőle, hogy kemény meló lesz, és persze a folyamatos karbantartás, taktikai elemekre való lebontás sem maradhat el.
E lap hasábjain az új agrárstratégia gondolati, piaci megalapozása fog történni. Kezdjük például az egyik legérzékenyebb ponttal: MIT VESSEK?!!!
Ez a leggyakoribb kérdés, amivel nap mint nap találkozom. A válasz nem egy vagy több kultúra megnevezése, hanem az értékláncok kiépítése. Ne vessünk olyat, aminek nem látszik a vevője! Az időjárás többé nem lesz kegyes hozzánk. Ami a szabad ég alatt terem, az egyre nagyobb kihívásokkal fog szembesülni. A megoldás a fedett termesztés, de ez ugye költséges dolog.
Annak érdekében, hogy lássuk mi vár ránk, hozok három igen tanulságos példát a déli tagállamokból.
Az első mindjárt a búza és az árpa. Görögország, Spanyolország és Portugália búza- és árpahozamai jóval alacsonyabbak a mieinknél. Sarkosan, hosszabb magyarázatok nélkül megfogalmazva: a jövőben nekünk is az ő átlagos hozamaik lesznek elérthetők. Aki ezeken jövedelmet tud terelni, az maradjon e körben.
Forrás: Eurostat
Forrás: Eurostat
A kukorica görbéi még több tanulsággal szolgálnak. Ugye emlékszik a nyájas Olvasó, hogy már évekkel ezelőtt az jeleztem előre, hogy Magyarországon 600-650 ezer hektáron lesz takarmánykukorica termelés. Nos, a déli országok ezen már túl vannak. A mienknél akár nagyságrenddel kisebb területek termelik e növényt. Ott, ahol az gazdaságosan végezhető. S lám, jobbak az átlaghozamaik a mieinknél. Most is azt állítom, hogy ez a mi közeljövőnk. Felkészülni! Vigyázz! Rajt!
Forrás: Eurostat
A bejegyzésben foglaltak kizárólag az író személyes véleményét tükrözik és nem tekinthetőek az Erste Bank Hungary Zrt., az Erste Befektetési Zrt. vagy az Erste Alapkezelő Zrt. hivatalos szakmai álláspontjának. A bejegyzés tartalma nem minősül befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak.
Címlapkép: Shutterstock
a magyar, az amerikai, az osztrák
és a német piacokon.
