A magyar agrárium kritikus helyzetben van. Mindenki a fenntartható gazdálkodás útját, a kapaszkodókat keresi. Meggyőződésünk, hogy a legbiztosabb támasz az adat. Két agrárszakmai műhely, az AgroVIR Kft. és az Erste Agrár Központ ezért abban állapodott meg, hogy az AgroVIR egyedülálló adatbázisa és az Erste Agrár Központ szakértői kapacitásainak összekapcsolásával egy cikksorozatot indít azzal a céllal, hogy felhívjuk a gazdálkodók és az egész élelmiszergazdaság szereplőinek figyelmét arra, hogy a minden szempontból fenntartható gazdálkodás alapja az adat alapú döntéshozatal. Ennek érdekében havi rendszerességgel, közösen publikálunk szakmai cikkeket.
Első témánk a címben szereplő - az évek óta leggyakrabban felmerülő - kérdésre keresi a választ. A rövid válasz az, hogy semmit, aminek nem látom a vevőjét. Gyakorlatilag évtizedek óta hazardírozunk azzal, hogy vetünk, aratunk, raktározunk, de nem tudjuk kinek és mennyiért fogjuk eladni. Persze sok kivétel van, hiszen vannak integrációk, termeltetési kapcsolatok, de jelen piaci körülmények között ezek némelyike is útkeresésre kényszerül. Meggyőződésünk, hogy a magyar agrárium egy zsákutcában van, ráadásul padlóig nyomja a gázt. Ez utóbbit a hatékonyság-növelő fejlesztések támasztják alá leginkább. Foltozzuk a gúnyát ahelyett, hogy leváltanánk. A szántóföldi vetésszerkezet elavultsága szembeötlő.
Az egyik leggyakrabban elhangzó mantra az, hogy nem lehet ilyen léptékben átalakítani a vetésszerkezetet. Veszteséget vetni, azt lehet? Az ilyen kijelentésekkel csak tehetetlenségünket palástoljuk. Egyébként sem kell kidobni szeretett fő növényeinket, csak alkalmazkodni kell a megváltozott termelési és piaci környezethez. Meggyőződésem, hogy minden növényt ilyen körülmények között is lehet gazdaságosan termelni. Mindössze szakmai felkészültség, piaci ismeret és szervezettség kell hozzá. Álljon itt bizonyítékként három déli-európai ország példája!
Az ábrákon jól látható, hogy mi vár ránk. Az üzenet egyértelmű: csak az vessen, aki a portugál, spanyol, görög kalászos hozamszinteken is tud nyereséget termelni, mert ez vár ránk is. A legnagyobb tanulság mégis a kukoricáé: tartósan a miénknél magasabb hozamokat érnek el, igaz, sokkal kisebb területeken. Csak oda vetik, ahol biztosítani tudják a növény igényeit.
Forrás: Eurostat
Lássuk, mit mondanak erről az egyedülálló mélységű AgroVIR adatok! Az elmúlt években 150-180 féle alternatív növény került a földbe. A top6 (kukorica, napraforgó, őszi búza, őszi árpa, repce és szója) növény melletti terület arányuk viszonylag stabil, nem növekvő. Ez hatalmas szám. Próbálkozások tehát vannak. A termelési tapasztalatok gyűlnek. Akkor hol van a baj? Ott, hogy ezeknek nincs kiépített termékpályája. Vetőmagot, technológiát még csak-csak lehet szerezni, de a szaktanácsadással, és főként a piaccal már nagy bajok vannak. Ebből következően, a csalódás előre látható. Az adott növény piacának felmérése, a mennyiség, minőségi igények ismerete nélkül a siker csak a szerencsén múlik. Nos, ez az, amit többé nem engedhetünk meg magunknak. Nagyon fontos tanulság, hogy az AgroVIR adatai pontosan tükrözik a KSH adatait. Ez utóbbiak szintén azt jelzik, hogy nem nő az alternatív növények területe. Az elmúlt tíz évben a 6 vezető kultúra területe ugyanannyival csökkent, mint a szántóterület, arányuk, 74-77 százalék közötti.
Forrás: AgroVIR, KSH
Ahhoz, hogy megtaláljunk egy új egyensúlyt a szántóföldi növénytermesztésben, igen sok a feladatunk. Egyrészt, komplexen kell megközelíteni a kérdést. Adottságaink és a piaci lehetőségek fényében el kell döntenünk például, hogy milyen szintű exportorientációt tartunk elérhetőnek. Melyek azok a növények, amelyek jövedelmezően helyezhetők el a piacon? Azokból mennyire, milyen minőségben tudunk piacot szerezni. Méretünkből adódóan ezek réspiaci termékek kell legyenek. Vissza kell nyúlnunk továbbá a termelési alapokhoz. Az egészséges, termőképes talajhoz vezető visszaút sem csak technikai kérdés. Ott feszül mögötte a földbérleti, földtulajdoni, adózási, támogatási, víz- és tájgazdálkodási problémák teljes köre. Már ennyiből is érzékelhető, hogy szervezési, tanulási, együttműködési feladataink vannak. Időnk viszont nincs.
Ez a hatalmas számú növény, amely az utóbbi években vetésre került a magyar földeken, akármilyen kis mennyiségben is, de termelési tapasztalatokkal szolgál. Ezeket meg kell osztani egymással. A gyors (akár napi szintű), sok gazdálkodóhoz elérő tudásmegosztás kizárólagosan digitális eszközökkel oldható meg ebben a léptékben.
Statisztikailag alá tudjuk támasztani, hogy a mezőgazdaság strukturális válságban van. A címben szereplő „Mit vessek?” a legfontosabb stratégiai kérdés. A válasz nem a növényeknek a neve, hanem az agrárium teljes mértékű újragondolása egészen a legmagasabb döntéshozói szinttől, az Agrár, -és Élelmiszerstratégián keresztül, a legapróbb szemcsékig, sokkal hangsúlyosabban összefonódva a digitalizáció nyújtotta lehetőségekkel. Az egyértelműnek tűnik, hogy az eddigi tömegcikk termeléstől el kell távolodnunk.
Következő cikkünkben döbbenetes számokat hozunk a szántásról, és elmélyülünk a vetésidő-hozam összefüggésekben. Ízelítőül hozunk egy vetésidő-hozam ábrát.
Forrás: AgroVIR
Szerző: Erste, AgroVIR
a biztonságos befektetések
kedvelőinek.
Címlapkép: Canva
