A Compassion in World Farming - egy brit állatvédő civil szervezet - a minap tett közzé jelentést, amelyben azt sürgeti, hogy hagyjanak fel a haszonállatok gabona alapú takarmányozásával. A téma kapcsán szeretném felhívni a figyelmet egy félreértésre.
A jelentés szerint Mexikó méretű termőföldek szabadulhatnak fel, ha nem gabonával, hanem ételmaradékkal, legeltetéssel és melléktermékekkel etetnénk az állatokat. A felvetésen érdemes lenne elgondolkodni, ha lenne összefüggés a két dolog, mármint a nagyobb gabonaterület és az éhezők száma között.
Ugyanakkor kalkulációik figyelemre méltók. A civil szervezet számításai szerint évente 766 millió tonna gabonát használnak fel az intenzív állattartásban, miközben a háztartásokban 631 millió tonna, az étkeztetésen keresztül 290 millió tonna, a kiskereskedelemben 131 millió tonna hasznosul.
Szerintük, ha az EU leállítaná a gabona felhasználását a haszonállatok takarmányozására, akkor közel 15 millió hektár szántóföldet lehetne ehelyett az emberek élelmiszer-termelésére fordítani. Ez körülbelül Görögország méretű szárazföldet jelent. Az EU-ban csaknem 125 millió tonna gabonát takarmányoznak fel, teszi hozzá a civil szervezet. Ez elegendő ahhoz, hogy évente további 247 millió embert tápláljanak. Az Egyesült Államokban a számok ennél magasabbak. Körülbelül 160 millió tonna gabonát használnak fel állati takarmányként, ez a mennyiség több mint 280 millió embert táplálhat.
A felvetés másik oldala az élelmiszer-pazarlás kérdése. A WWF jelentése szerint világszerte 1,2 milliárd tonna élelmiszer – az összes termelés több mint 15 százaléka – vész el. Az uniós statisztikák szerint a blokk évente közel 60 millió tonna élelmiszert pazarol el, ami összesen 132 milliárd eurós veszteséget jelent. Ennek a hulladéknak körülbelül 9 százaléka az elsődleges élelmiszer-termelésből, például a mezőgazdaságból, 18 százaléka pedig a feldolgozóiparból származik. A jelentések szerint több mint a fele pedig háztartásokból származik. Ez utóbbiban azért vastagon benne van a vendéglátás és közétkeztetés minden féle formája.
Ne menjünk el azonban a mellett, hogy az élelmiszer pazarlás ellen az EU például már működtet programokat. 2030-ig 30 százalékkal csökkentik a kiskereskedők, éttermek, vendéglátók és háztartások pazarlását, és 10 százalékkal az élelmiszer-feldolgozókét.
Nem kis büszkeséggel teszem hozzá, hogy nálunk -a Nébih Maradék nélkül programjának negyedik, több mint 500 háztartást vizsgáló felmérése szerint - 2022-re 59,9 kg/fő/év-re csökkent az élelmiszerhulladék mennyisége. Ez 27 százalékos javulást jelent 2016 óta, amikor még 68 kilogramm volt az egy főre jutó éves átlag.
Okuljunk Teréz Anya szavaiból: „Az éhínség nem azért van a Földön, mert képtelenek lennénk jóllakatni a szegényeket, hanem azért, mert képtelenek vagyunk jóllakatni a gazdagokat.” S mivel ide vág, egy találós kérdés: Vajon éhező, vagy túlsúlyos emberből van több? A válasz: a FAO szerint, 2002 óta több a túlsúlyos ember, mint az éhező. Ez rámutat a probléma gyökerére, a címben jelzett szégyenre. A nagy élelmiszertermelő térségekben előállított termékek nem jutnak el az éhezőkhöz. Az elosztási csatornák oly mértékben merevek, és oly rég óta, hogy a humanitárius megoldás, mi szerint „a feleslegeinket adjuk oda az éhezőknek”, egyszerűen elképzelhetetlen. Pedig gondoljunk csak bele, mi történne, ha a gabonafélék raktárai nem a felhasználás arányában egyharmados készletszinten lennének tartósan, hanem ennek mintegy felén. Akkor e civilek által emlegetett mennyiségek már meg is vannak. Ez nyilván a termények árának emelkedéséhez vezetne, ami az egész globális élelmiszerláncon végig gurulna. Az éhezők száma azonban csak abban esetben csökkenne, ha ez az elosztási csatorna tartósan nyílna meg feléjük, méghozzá felesleg-levezetési árakon, és együtt járna a termelési képességeket javító eszközökkel. A klímaválság, a vízhiány, az elsivatagosodás azonban még számos kérdést vet fel.
A még több élelmiszer előállítás sürgetése helyett a megtermelt elosztásán kell változtatni. Az évtizedek óta emelkedő élelmiszertermelés egyre nagyobb teher a Földnek, miközben sok megy a kukába és csücsül a raktárakban. Ha a merev elosztási csatornákat nem tudjuk megváltoztatni, a népesség növekedése középtávon meg fog állni, amiben a klímaválság is ludas. Szóval, globális megoldásokra lenne szükség….
A bejegyzésben foglaltak kizárólag az író személyes véleményét tükrözik és nem tekinthetőek az Erste Bank Hungary Zrt., az Erste Befektetési Zrt. vagy az Erste Alapkezelő Zrt. hivatalos szakmai álláspontjának. A bejegyzés tartalma nem minősül befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak.
Címlapkép: Shutterstock Inc.
a biztonságos befektetések
kedvelőinek.
