Trump elnök újabb kampányígéretét valósítja meg és eltörli még az Obama adminisztráció idején megszabott 2026-os célkitűzést, mely a személygépjárművek esetében átlagosan 47 mérföldes út megtételét tűzte ki célul 1 gallon (4.2 liter) üzemanyag felhasználásával (mpg). Ez azt jelenti, hogy maradhat a korábbi 37 mpg-os cél. A különbség napi félmillió hordó olajfogyasztást jelent az Egyesült Államokban. A kérdés, hogy az ilyen adminisztratív célkitűzések valóban hatékonyak-e. A véleményem szerint nem, valójában a fogyasztói akarat és a technológia dönt inkább. Az elektromos mobilitásnál pedig szükség lehet egy technológiai áttörésre.
Az enyhébb szabályok jelentős megkönnyebbülést okoznak a hazai autógyártók körében, mivel ilyen gyorsan szinte biztosan nem tudnának megfelelni az 2026-os új szabályozásnak. Az amerikai autógyártók visszaesnének a versenyben a tengerentúli, főleg koreai-japán gépjárművekkel szemben, melyek lényegesen kevesebb fogyasztanak főleg a hibrid meghajtásnak és a kisebb SUV/CUV (SUV=sport utility vehicle, CUV= crossover utility vehicle) aránynak köszönhetően. Az olajiparnak is jó hír ez, hiszen hosszabb ideig fennmaradhat az olajkereslet Egyesült Államokban. A becslések szerint a két szabvány közti különbség akár napi félmillió hordó különbséget is jelenthet a kőolaj felhasználásban. A fogyasztók és a környezetvédők viszont vesztesek lesznek, a lazább üzemanyag fogyasztási standard akár összességében 500 milliárd dollárral több kiadás jelent ezt 2029-ig az amerikai autósoknak. Az Obama kabinet még korábban kiszámította, hogy nemzetgazdasági szinten nettó 98 milliárd dollár megtakarításról beszélünk, amiben olyan tételek is benne vannak, mint az autópályákon elhunytak száma vagy a kisebb fogyasztás miatti alacsonyabb környezetszennyezés.
A kérdés persze, hogy valóban lehet-e befolyásolni piacot ilyen adminisztratív intézkedésekkel. Véleményem szerint nem, a piac sokkal inkább a technológiai fejlődéstől és a fogyasztói akarattól függ, mint az adminisztráció elképzeléseitől. Az amerikai autógyártókat sem az adminisztráció fogja igazából rávenni a hatékonyabb gépjárművek kifejlesztésére, hanem a fogyasztói akarat.
Ez pontosan igaz az elektromos gépjárműre vagy a fosszilis energiahordozókról való átállásra is. Mindkét terület iránt rendkívüli fogyasztói érdeklődés van, csak technológilag még nem vagyunk ott, hogy versenyképes terméket állítsunk elő. Az elektromos autónál ez azt jelenti, hogy árban (előállítási költségben), hatótávolságban és töltési időben és költségben versenyképes legyen az autó a belsőégésű motorral felépített járművel szemben.
Az utóbbi évek látványos elektromos autó termékár csökkenése a Li-ion akkumulátor költségek zuhanása miatt következett be. A szakértői becslések szerint 100 dollár/kwh költségszint alatt beszélhetünk versenyképes e-mobilitásról. Jelenleg 190 dollár/kwh-nál tartunk, sőt a Tesla új megagyára még ennél is olcsóbban fog termelni. Az elemzők extrapolarizáció segítségével, a korábbi trend felrajzolásával 2022-re teszik a versenyképes elektromos autó megjelenését.
A bökkenő csak annyi, hogy ilyen előrejelzést felelősségteljesen nem lehet adni. Ha megnézzük, hogy miért csökkent a technológia költsége, akkor még érdekesebb tényeket találunk: a Li-ion cellák előállításához rengeteg energia szükséges, főleg a katód és az anód kiégetéséhez. Az utóbbi időszakban lényegesen nagyobb kemencék építésével és ezek jobb kapacitáskihasználtságával lehetett csökkenteni a költségeket. Csakhogy ez nem mehet a végtelenségig és már most is ennek a méretgazdasági okok miatti hatékonyságjavulásnak a végén vagyunk.
A lítium-ion akkumulátorok árcsökkenése - a kérdés, hogy a korábbi ártrend extrapolárása valóban hiteles módszer-e?
Forrás: Bloomberg New Finance.
Tartok tőle, hogy technológiai áttörés nélkül igazából nem kapunk versenyképes terméket. Pedig nemcsak az adminisztráció szeretné ezt, hanem az amerikai fogyasztók milliói is, akik tisztább és olcsóbb mobilitást kívánnak. Egyelőre azonban marad a kőolaj és a belsőégésű motor, ami a kőolaj globális piacán is folyamatos árnyomást hoz, főleg a közepes jövedelmű fejlődő országoknak köszönhetően.
