Korunk agrárkihívásai alól a hollandok sem tudnak kibújni. Az elmúlt 20 évben a holland agrárkibocsátás értéke megduplázódott, miközben a tényleges termelési volumen alig nőtt. A sikert egyre inkább a magas hozzáadott érték és a technológiai hatékonyság adja, nem a mennyiségi bővülés. Ebbe a képbe szépen illeszkedik a marhatartók rizstermelésre való átállása.
A melegedő éghajlat és a süllyedő tőzeg váltásra kényszeríti a holland szarvasmarhatartókat. E tevékenység ugyanis kiszárítja a tőzeget és jelentős szén-dioxid kibocsátó. Hollandia egy nedves ország, tehát igen jó ötletnek tűnik olyan növényt termeszteni, amely választ ad mindkét fenti problémára. Ilyen a rizs. Egyik oldalról ez megállítja a tőzeg süllyedését egy amúgy is mélyföldön, másrészt inkább szén-dioxidot köt meg, hiszen a növénytermesztés szénelnyelő. Az ország körülbelül egytizede tőzeg, amelyet a gazdák fű céljából lecsapolnak, hogy ellássák marháikat. Ahogy a tőzeg kiszárad, hatalmas mennyiségű szén-dioxidot bocsát ki, miközben a legrosszabb érintett területeken évente akár néhány centiméterrel is lesüllyed. A Wageningen Egyetem szerint, a holland tőzegtalajokból származó üvegházhatású gázkibocsátások az ország teljes kibocsátásának körülbelül két-három százalékát teszik ki. Az egyetlen módja az ördögi körből való kitörésnek, ha nedvesen tartják a földeket, de így más hasznosításra kell áttérni.
E váltással számos legyet ütnek egy csapásra: (i) csökken a szén-dioxid kibocsátás; (ii) megáll a tőzeg süllyedése; (iii) importot váltanak ki, ami szintén mérsékli a környezetterhelést; (iv) új megélhetést biztosítanak a marhatartóük számára, akik így a mezőgazdaságban maradhatnak. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás tehát egyben új hozzáadott érték termelés is. A helyi éttermek már keresik is a holland rizst, amelyből számos japán ételt helyi alapanyagból készíthetnek el.
A példaértékű holland tudástranszfer jó példája a projekt, amely során rövid szemű rizst állítanak elő korábbi legelőkön, kaszálókon. A világ több részéről hoztak rizsfajtákat, hogy kiderüljön, melyiknek kedves leginkább a holland éghajlat.
Tanulságok
- A magyar agrármodell, amely évtizedek óta sikerekhez, gyarapodáshoz segítette az agrárium szereplőit megbukott. Ennek okai hosszas elemzést igényelnek, de sajnos nem volt sem fenntartható, sem rugalmas, sem alkalmazkodó. Itt az ideje új jövőképet faragnunk, amihez ez a kreatív holland példa jó inspiráció lehet. A kármentés egyben lehet új, esetleg még jövedelmezőbb tevékenység is.
- Gazdálkodóink az elmúlt években nagy számban próbáltak ki új növényeket. Ezek jelentős része a termelés oldaláról sikeres volt, de volt egy közös hibájuk, a szervezetlenség. Ha a szántóföldi termesztést meg is tudták ugrani, nem tudtak sikeresen feldolgozni, értékesíteni. Az értékláncok nélkül pedig törvényszerű a csalódás. Hangsúlyozom, nem a tudás, az eszköztár hiányos, minden elérhető. Viszont, nehezen emésztjük, hogy egyedül már nem megy.
- Maradva a rizs példájánál. Kontinensünk évről-évre egyre több rizs importjára szorul rá. A fogyasztás fele harmadik országokból származik. Itthon 2-3 ezer hektáron, megfelelő vízgazdálkodási adottságú területen folyik a termelése. kevesen tudják, hogy a rizstermelés több évszázados múlttal rendelkezik hazánkban. Termelésünk ugyanakkor a belföldi felhasználás 11-16 százaléka, de ennek ellenére érdemi exportot bonyolítunk. Magyarország jelentős mennyiségű rizst importál Olaszországból, Szlovákiából, Lengyelországból és más EU-tagállamokból, majd ennek egy része tovább-értékesítésre kerül a régióban. Közép-európai logisztikai csomópontként könnyű ellátni a környező piacokat, például Szlovákiát, Romániát és Németországot, amelyek a fő exportpiacaink.
- Több rizsfeldolgozó vállalkozás is működik hazánkban. Különlegességünk, hogy ipari méretű indián rizs termelés és feldolgozás is van.
- A holland rizsprojekt a tudománnyal való szoros együttműködés egyik eredménye. Ebben rengeteg lehetőségünk van nekünk is. Az innovációs és alkalmazkodási készség erősítésében sok tartalékunk van.
- Nálunk nem a marhatartók lesznek azok, akik leginkább más tevékenységet lesznek kénytelenek keresni. Sokkal inkább szántóföldi növénytermesztők, kertészek, sertéstartók közül fognak kikerülni a „pályaelhagyók”. Hangsúlyozom azonban: (i) egy felesleges ember vagy üzem sincs az agráriumban, de sok a versenyképtelen; (ii) e fájdalmas szakasz után lesz egy koncentrált, hatékony, a jelenlegitől érdemben eltérő kibocsátási-szerkezetű agráriumunk; (iii) mindez azonban a magyar fogyasztó nélkül nem fog menni. Kérem, válasszon hazai élelmiszert!
Higgy magadban és indíts Erste Future befektetést!
Címlapkép: Canva
