Amikor szembejött velem a hír, mi szerint egy bukovinai tojástermelő a hazai, a szlovák és a brit piac után belép Franciaországba és Csehországba is tojásaival, valamint kapacitásának jelentős bővítését tervezi, elgondolkodtam a világ dolgain. Ennek tojáspiaci részét osztom e héten meg olvasóimmal.
A tojástermelés egy hatékonyság-függő szektor. Hatalmas a verseny, komoly állatjóléti nyomás nehezedik rájuk, miközben termékük sok egészséges életmóddal kapcsolatos kérdésre kész válasz. De hadd kezdjem egy személyes történettel! Az egyik tojótelepen, ahol jártam, mielőtt beléptünk a tojóházba, megálltunk kicsit hallgatódzni. A tyúkok boldogan énekeltek. Jól érzik magukat, ami abból is kitűnik, hogy csúcsra jár a genetikájuk, évente 300-330 tojást adnak. Első tojóévükben mintegy 20 kilogrammot!
A nagy tartásmód paradoxon
Ma a magyar fogyasztók többsége elsősorban a tojás árát figyeli, miközben az uniós szabályozás egyre inkább a drágább alternatív rendszerek felé tereli a termelést. A következő évek kulcskérdése, hogy a fogyasztói fizetési hajlandóság képes lesz-e követni az állatjóléti költségek emelkedését.
Lefordítom: az igen szigorúan, tudományos alapon szabályozott, gazdaságossági és ökológiai lábnyom szempontjából is legkedvezőbb bővített, berendezett ketreces tartásból származó tojásra van szüksége a népnek, vagy az alternatívákra? 2013 óta ugyanis ilyen ketrecekben folyik az EU-ban a tojástermelés. Az ábrákon jól látszik a propagandagépezet hatékonysága. (1-3. ábra) Nem véletlen a felvezető gondolatom. Szerintem az állatok jólétére való hivatkozás e terelés során erősen sántít. Itt kötelezően jön a F1-es hasonlat: a csúcsgépek (genetikák) csak akkor tudják kifutni azt, ami bennük van, ha minden feltétel adott. Hogyan adna egy szenvedő tyúk évente több mint 300 tojást? A modern tojótyúk-tartás egyik legfontosabb feladata ezért nemcsak a megfelelő takarmányozás, hanem a természetes társas viselkedés igényeinek minél teljesebb kielégítése is.
Mi lehet a támadások célja? A legolcsóbb fehérjeforrás drágítása? A táplálkozási szokások megváltoztatása? Politikai tőke kovácsolása? Új telepi technológiák eladása? Van itt némi ellentmondás. A fenti előnyökön túl, járványügyi szempontból is messze a hármas kód a legelőnyösebb, mint ahogy a szennyezett tojások arányában is. Itt a legalacsonyabb a termelési költség és a legjobb a takarmányhasznosítás. A kereskedelmi láncok társadalmi, politikai nyomásra hivatkozva mégis ezeket a termékeket vezetik ki.



Akkor járunk el korrekten, ha adunk egy rövid globális áttekintést.
- A tojásé különleges piac, mert a világtermelésnek csak nagyon kis része kerül nemzetközi kereskedelembe. A nemzetközi forgalom aránya mindössze körülbelül 2%, ezért a piacokat döntően a helyi termelés és fogyasztás határozza meg;
- A világ tojástermelésének súlypontja Ázsiában van;
- Ázsia adja a globális tojástermelés 62 %-át;
- A tojóállomány 68%-a van Ázsiában;
- Kína a globális termelés harmadát adja;
- Az ázsiai és latin-amerikai térségben a termelési költség a fő prioritás – ketrec;
- EU állatjólét-orientált, 2/3 alternatív;
- Észak-Amerika gyors átállásban;
- Afrika leginkább azért ketrecmentes, mert nem ruháznak be, padlós rendszereket használnak.
Érdekesség: Japán - a világ talán legigényesebb élelmiszerpiaca - 95 százalékban hagyományos ketreces tojást termel és fogyaszt. Állatjóléti szabályozásban jelentősen eltér az Európai Uniótól. Országos ketrectilalom nincs. Az átállás fő hajtóereje nem a szabályozás, hanem a fogyasztói elvárások, a multinacionális vállalatok beszerzési politikája és az exportpiaci követelmények. Japán a magas termelékenység és az alacsony tojásárak fenntartását helyezi előtérbe.
Tehát, miközben Európa az alternatív tartási rendszerek felé halad, a világ tojásainak több mint négyötöde ketreces rendszerekből származik. Magyarország jelenleg félúton helyezkedik el a globális és az uniós modell között.
Az EU-ban már nem az a kérdés, hogy lesz-e ketrecmentes tojástermelés, hanem az, hogy ki fizeti ki az átállás árát. Az EU célja jelenleg a ketreces állattartás fokozatos kivezetése, beleértve a tojótyúkok bővített ketreces tartását is, de a konkrét tiltási dátum még nem került véglegesen elfogadásra. Az End the Cage Age európai polgári kezdeményezés (nem a tudomány!) nyomán az Európai Bizottság vállalta, hogy jogszabályi javaslatot készít a ketrecek fokozatos megszüntetésére. Az EU már most többségében ketrecmentes termelésre épül. A tendencia országonként eltérő. A németek már szinte megszüntették a ketreceket (3% maradt), Ausztria is közel jár ehhez, Hollandia, Svédország és Dánia is nagyrészt alternatív rendszereket használ.
Várhatóan az EU először elfogadja a ketrecek kivezetését előíró jogszabályt, amit 10-15 éves átmeneti időszak követ majd. A beruházásokhoz pedig támogatási programok társulhatnak. Várakozásaim szerint, a teljes átállás valamikor a 2030-as évek második felében történhet meg, de ennek pontos menetrendje még nem végleges.
Mivel a magyar tojóállomány körülbelül kétharmada még ketreces rendszerben van, az átállás jelentős beruházást fog igényelni. A következő évtizedben a magyar tojóágazat számára nem a tyúk lesz a legdrágább, hanem a négyzetméter. Minden alternatív rendszer több helyet, több beruházást és magasabb termelési költséget jelent.
A magyar tojáspiac középtávon stabil növekedési pályán maradhat, de a versenyképességet egyre kevésbé a tojás mennyisége, hanem egyre inkább a járványbiztonság, a tartási rendszer, a feldolgozottság és a fenntarthatóság fogja meghatározni. Erre mutat gyorsuló ütemben javuló, de még negatív külkereskedelmi egyenlegünk.
Higgy magadban és indíts Erste Future befektetést!
Címlapkép: Canva