Az elmúlt napokban sokat töprengtem azon, hogy mi lehet a következő pár év slágerterméke a befektetési piacon. Valószínűleg szelektált módon elsősorban reáleszközt (ingatlant, aranyat, földet és minőségi cégeket/részvényeket) lehet érdemes venni, de az időzítés szerepe fontosabb, mint valaha.
A következő alapvetésekkel éltem:
- Egyrészt nem hiszem, hogy jelentős technológiai áttörés nélkül fenntartható lenne az elmúlt tíz év magas gazdasági növekedése. És itt nem olyasmire gondolok, mint az iPhone, mert az nem volt igazi technológiai áttörés. Az egy meglévő technológia okos ötvözete volt, amire egyébként komoly piaci igény volt. Sokkal inkább fontos lenne megoldást találni az elektromos áram tárolására, az olcsóbb és környezetbarát energiatermelésre, a hulladék és a károsanyagok feldolgozására és újrahasznosítására vagy éppen a gyógyászatban a rák és más krónikus betegségek gyógyítására. De ha itt nem érünk el sikert - értsd ez alatt piacképes terméket nem sikerül gyártani - az elmúlt évtized fogyasztásorientált növekedését nem lehet fenntartani.
- A mostani járvány és a korábbi időszak felgyűlt adósságait ki kell fizetni. Ennek a legegyszerűbb módja az adósságok leértékelése a pénzmennyiség növelésével és a reálkamatok negatívban tartásával. A pénzügyi elnyomás, az új monetáris politika eredménye az lesz, hogy a nagy devizákban (dollár, euró, jen) lévő kötvények és a készpénz folyamatosan le fog értékelődni. A kisebb devizák esetében, mint a forint, ez nem keresztülvihető, de a reálkamatok itt is alacsonyak lesznek. Ezeket az eszközöket ezért nem célszerű huzamosabb ideig tartani.
- A reáleszközöknél pedig figyelni kell az árazásra és az eszközök szelektív kiválasztására. A nagy likviditás és egy új generáció megjelenése a tőzsdén gyakran buborékokat eredményez, ami egyébként jól látható volt június elején a tőzsdéken.
Ezek alapján a helyes stratégia az lehet, ha kellő időben – a legnagyobb pesszimizmus idején – jó fundamentumokkal és perspektívákkal rendelkező ingatlant, céget vagy részvényeket vásárolnak a befektetők. Gazdasági pangás vagy gyenge növekedés esetén ezek várható hozama sem túl kedvező, de ezek még mindig a kisebbik rossznak tekinthetők a várhatóan negatív hozamot hozó kötvényekhez képest. Mint Zsiday Viktor is kifejtette a napokban, ebben az időszakban a megtakarítások reálértékének a megőrzése egy ambiciózus és elfogadható cél.
Az arany és ezüst is megfelelő kiegészítő lehet egy jó portfólióban, több ezer éves tapasztalat, hogy a nagy megpróbáltatások idején ezeket vette a világ. Biztosan elkerülném a nagyon túlhype-olt szektorokat, mint az IT, illetve itt is figyelném azt, mikor jön el a pesszimista világ. Ezek a papírok egyszerűen túl drágává váltak a véleményem szerint. Az egyik legjobb példa erre a Tesla, amely a 180 milliárd dollár kapitalizációjával hasonló értéket képvisel, mint legnagyobb hagyományos autógyártó, a Toyota, annak ellenére, hogy termelési volumene töredéke az utóbbinak. Az elektromos autó pedig korántsem biztos, hogy áttörést fog hozni a személygépkocsi használatban, mivel a mostani technológia túl drága, és nem biztosít hasonló hatótávolságot, mint a belsőégésű motor az utóbbi összes környezetvédelmi és egyéb hátrányaival együtt. De lehetne sorolni még a példákat. Az IT szektort ráadásul előbb-utóbb elérheti a sikeresek végzete: komoly esély van arra, hogy a következő évtizedekben a monopóliummá nőtt Google-t, Facebookot, Amazont vagy Netflixet szétdarabolják, vagy monopoltevékenységét más módon korlátozzák.
A tapasztalat, hogy rövidtávon lehet keresni a hullámokon, de a túlértékelt részvények előbb vagy utóbb arra szintre zuhannak, amit reális értékeltségnek hívunk. Valószínűleg nem kell félni a rossztól – a legjobb vételi lehetőségek akkor voltak az elmúlt 30-50 évben, amikor a hírek a kapitalizmus és az emberiség végét jósolták. Ha más nem, ilyenkor a jegybankok az új szerepüknek megfelelően ismét nagy likviditással megmentik a világot. Ez eddig mindig hatásosnak bizonyult, s amíg a befektetők és a közember hisz a belső érték nélküli pénz erejében, addig talán működni is fog.
