A globális olajpiacot általában rövidtávon a kínálati hírek, mint a politikai feszültségek, embargók, szankciók és új mezők beállítása, mozgatják. A fókusz azonban az elmúlt két hónapban átterelődött a kereslet oldalra, amire a 2009-es válság óta nem volt példa. Hiába szűkíti kínálatát az OPEC, hiába torpant meg az amerikai palaolaj termelés júniusban, vevők nélkül nem lesz olajár emelkedés. Sőt az eladói tumultus akár le is felezheti a mostani árszintet.
Ha keresleti oldalt nézzük, szabad szemmel is jó látható a fogyasztás lassulása. Bár a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) fenntartja, hogy idén még 1,2 millió hordó/nap mértékben nőhet az olajkereslet a világban (és 1,3 millió hordó/nappal 2020-ban), a független előrejelző cégek inkább 0,5-1,0 millió/hordó keresletbővülésre számítanak mindössze. Ez bőven alatta van az elmúlt 10 év 1,6 millió hordó/nap átlagos éves keresletnövekedésének.
A globális olajkereslet alakulása (millió hordó/nap)
Forrás: statista.com
Érdemes egy kicsit megnézni a másodlagos adatokat, mivel a fő mozgatórugónak számító Kínából nem érkezik megbízható információ. A Wells Fargo például adatot gyűjt a kínai dízelkeresletről. Ezek alapján március-áprilisban 14% illetve 19%-kal zuhant a kereslet, ami azt jelenti, hogy a 2006-2008 közti szinteken van a fogyasztás. Úgy tűnik, hogy az egy éve tartó kereskedelmi háború az USA-val elkezdte éreztetni hatását a gazdaságra. A dízelfogyasztás az egyik legjobb indikátora az aktivitásnak, ha hiszünk ezekben a számokban, akkor Kína gyakorlatilag a recesszió előszobájában van.
A kínai dízelfogyasztás alakulása (millió hordó/nap) 2006 óta
Forrás: Wells Fargo, Bloomberg
Kína és India pedig létfontosságú a globális olajpiacon. A két ország az elmúlt évtizedben a keresletnövekedés 2/3-át adta. Ráadásul a két legnagyobb importőrrel van dolgunk, ha az EU-t nem számítjuk egy országnak. Hiába az OPEC termelés befagyasztása, a venezuelai krízis vagy az iráni szankciók, ha nem kell a termék a piacon, akkor az árak bukórepülő módjára szakadni fognak.
