A Financial Timesben találtam egy elgondolkodtató ábrát, ami pontosan mutatja, hogy mi okozza Szaúd-Arábia igencsak kétségbeejtő helyzetét. Az USA nyersolaj importja 2 millió hordóra zuhant, vagyis alig függ most már az USA gazdasága a Közel-Kelettől. Ez kétségbeejtő hír Szaúd-Arábiának, mivel ha egyszer végleg elengedi az Egyesült Államok a világ harmadik legnagyobb olajtermelőjének kezét, az könnyen kártyavárként omolhat össze.
Az USA OPEC felőli nyersolaj importjának alakulása (millió hordó/nap)
Forrás: Financial Times
Mint látható, az USA soha nem volt ennyire független az elmúlt 50 évben az olajimporttól, mint most.
Hogy miért teszi ez tönkre Szaúd-Arábiát, ahhoz érteni kell, hogy miként alakult a 70-es évektől a szaúdi – USA viszony. Gyakorlatilag az USA nyersolaj ellátásában kulcsszerepe volt a szaúdiaknak, napi 1-2 millió hordó olajat szállított az arab ország az USA-nak az elmúlt évtizedekben. Sőt aktív befektető is volt, a szaúdi Aramco például a tulajdonosa a legnagyobb USA finomítójának, a texasi Port Arthurban található Motivának. A szaúdiak a dollár bevételekből amerika fegyvereket vásároltak több száz milliárd dollár értékben és komoly vásárlói voltak az USA államkötvényeinek is. Ez volt az íratlan alapja a két ország kapcsolatának.
Nem véletlen, hogy az amerikai politika még olyan kírívó esetben sem indított frontális támadást a királyság ellen, mint 2001. szeptember 11-e, amikor is a 20 terroristából 15 szaúdi volt. Gyakorlatilag eltűrte, hogy a szaúdi királyi család azt tegyen amit akarjon, beleértve véres háborúkat, az emberi jogok durva megsértését és saját népének elnyomását. Nem véletlen, hogy az USA ennyire aktívan politizált az elmúlt 20 évben a Közel-Keleten, több hárorút is elindítva. A cél mindig a status quo, a rend fenntartása és az olajjal való zsarolás lehetőségének elhárítása volt. Az egy más kérdés, hogy ez sokszor rosszul sült el, de valószínűleg ez az amerikai pökhendiségnek és nem-tudásnak volt betudható.
Csakhogy ez a képlet megváltozott. A Jamal Khashoggi gyilkosság az utolsó szalmaszál volt ebben a játszmában. Ez a blőd tett végérvényesen elindíthatja ennek a mély érdekből eredő kapcsolatnak a felbontását.
A gyilkosság ürügyén akár két évre is 30-40 dolláros olajárra kényszerítheti Donald Trump Szaúd-Arábiát és az összes olajtermelőt. A kérdés, hogy ez a rövidtávú eredmény valóban Amerika érdeke-e. Szerintem nem, és még Donald Trump sem olyan rövidlátó, hogy ezt ne gondolná végig. Egyrészt ez az olajár sújtaná saját kitermelőit is, másrészt a szaúdi uralkodó, Mohamed bin Salman távozását és az arab ország gazdaságának összeomlását is okozhatja ez.
Az 30-40 dolláros olajár okozta gazdasági összeomlás végleg elzárná a lehetőséget, hogy nagyon nagy fájdalom és megrázkódtatás nélkül meg lehessen reformálni Szaúd-Arábiát. Ha egyáltalan ez valóban lehetséges, amiben én erősen kételkedek. Az alacsony olajár viszont biztosan káoszt fog ott okozni. Szaúd-Arábia az egyik legnagyobb fekete hattyú a világ olajpiacán, egy anarchiába torkoló esemény esélye nem olyan kicsi, mint azt sokan vélik.
(Megjegyzés: fekete hattyúnak olyan nagyon kis valószínűség eseményt nevezzünk, aminek a hatása viszont drámai – a kifejezés Nassim Taleb, amerikai – libanoni pénzügyi írótól származik, aki a libanoni polgárháborút megélte és emiatt van tapasztalata, hogy mit jelent a mindennapi életben “fekete hattyú”).
