Az olajpiaci ralli valódi oka a globális jólét iránti vágy és az elégtelen beruházási aktivitás
Két fontos tényező, ami szerintem meghatározza a következő évek olajáralakulását, a globális jólét iránti vágy, ami fokozza az olaj iránti keresletet a fejlődő országok körében és az alacsony beruházási aktivitás, ami az új technológiák lehetséges megjelenése és az olajpiaci volatilitás miatt következett be. Ezek a tényezők változatlansága esetén – amire komoly esély van – további jelentős emelkedést láthatunk a piacon.
Az olajkeresletről már korábban írtam, mely szerint az elmúlt négy év átlag feletti keresletnövekedést hozott (évi 1,2 millió hordó fogyasztásbővülés az elmúlt 10 év átlaga). A GDP növekedés gyorsulása, ami főleg a fejlődő piacoknak köszönhető, hajtja ezt a keresletet, miután a GDP bővüléséhez ezen a fejlettségi szinten a finomított termékek iránti növekvő kereslet párosul. Ezt egyelőre messze nem lehet az új technológiákkal kielégíteni, a villanyautó még csak a jövő zenéje, arról nem is szólva, hogy a könnyű gépjűrművek mindössze 20%-át teszik ki a kőolaj felhasználásnak.
Van azonban egy másik nagyon fontos tényező, amiről talán kevés szó esik, ez pedig a kínálat bővítéséhez szükséges beruházások. Ezek elmaradnak a kívánt szinttől két ők miatt: a) az olajpiac bizonytalansága, a 2015 óta érvényes szlogen, mely szerint „Lower for longer” elriasztotta a befektetőket a beruházásoktól. Ma ez mantra kezdi érvényét veszíteni, de még mindig pesszimisták az olajtermelők többsége b) Az új technológiák megjelenése, főleg az elektromos autózás a következő években az olaj kereslet csúcsát (peak oil demand) okozhatják. A keresletnövekedés elmaradása pedig tartósan alacsony olajárat eredményezhet, ami miatt nem érdemes beruházni. Ez a bizonytalanság tartja alacsonyan a beruházási kedvet és a nemzetközi olajcégek is inkább osztalékot fizetnek, mintsem, hogy új projektekbe kezdjenek, főleg hosszú kifutási terveket dobtak a sutba.
Az eredmény jól látszik a következő ábrán: az olajipar beruházási aktivitása a 2010-2014-es csúcs után felére esett és azóta sem tud emelkedni. Bár volumenben kisebb a visszaesés, mint értékben (kb. 30%-os az értékbeli 50%-os zuhanáshoz képest), mivel a beruházási költségek jelentősen csökkentek, a növekvő keresletet egyre nehezebbben tudja kielégíteni a világ olajipara.
Az IEA által becsült olaj és gázipari kutatási és termelési beruházások (USD milliárd)
Forrás: Nemzetközi Energiaügynökség
Ha megnézzük ezen beruházások összetételét, még riasztóbb, hogy gyakorlatilag csak az USA palagáz beruházások nőnek, a kínálat 95%-át adó tradiciónális termelésbe történő pénzkihelyezés nem. A tengeri beruházások vagy drágább konvenciónális technológiák felé történő investíció szinte teljesen eltűntek a palettáról.
Az olajipari beruházások változása 2017/2016
Forrás: Nemzetközi Energiaügynökség
Képes lesz vajon örökké kielégíteni a kereslet növekedését az USA palaolaj ipara? Nekem ebben kétségeim vannak. Éppen most látjuk, hogy az elégtelen infrastruktúra miatt nem tud ez az amerikai olaj eljutni a világpiacra. A mezőkön belüli legjobb helyszíneket az USA termelői már megfúrták, a többinek a hatékonysága pedig alacsonyabb. Ez ahhoz vezethet, hogy volumenben és árban is falakba ütközhetnek az amerikaiak.
Még egy utolsó érdekes felvetés. A piac biztosra veszi, hogy Szaúd-Arábia 12,5 millió hordó napi termelési kapacitással rendelkezik, vagyis bármikor a mostani 10 milliós napi termelését jelentősen megemelheti. Csakhogy ezt az értéket jó pár éve közölték a szaúdiak a piaccal. Azóta nincs arról hír, hogy a beruházások megindultak volna, főleg az alacsony költségű szárazföldi mezők karbantartása irányába. Beruházások nélkül a szaúdi mezők évi 6%-kal kisebb termelésre képesek. Valóban létezik ez a szaúdi tartalék vagy csak papíron van meg? Talán az Aramco kibocsátása és a soronkövetkező OPEC ülés után többet tudunk meg ezekrők a kérdésekről.
Globális olaj kereslet és kínálat alakulása (millió hordó/nap)
Forrás: Nemzetközi Energiaügynökség
Ki rendelkezik szabad kapacitásokkal? (ezer hordó/nap)
Forrás: Bloomberg
