2017 év elején alig volt különbség a Brent és a WTI ára között. Aztán a nyáron, amikor a Harvey hurrikán jelentős pusztítást végzett az USA öböl menti területein, a felgyülemlő olajkészletek és a hiányzó exportkapacitások és finomítói kapacitások miatt a WTI ismét jelentősen elvált a Brent árától. Az idei év elején azonban meglepetésre ismét szűkült a spread. Az erős exportkereslet ugyanis az USA készleteit is leapasztotta, miközben új vezetékkapacitások léptek be a piacra a Mexikói-Öböl és a kontinens belseje között, amelyek a cushingi készleteket is jelentősen csökkentették. Az amerikai nyersolaj export pedig duplázódott egy év alatt, vagyis a Harvey miatt felgyűlt olaj igen gyorsan piacra lelt.

Az elmúlt napokban azonban ismét a különbség növekedését látjuk. Ennek az oka, hogy a Permian mezőn olyan gyors a termelés felfutása, hogy ismét szűk infrastruktúrával állnak szemben a termelők. Ez ráadásul az idei év végéig nem is fog változni, mivel addig új olajvezetéket nem adnak át a texasi olajmező és a Mexikói-Öböl kikötői között, csak 2019 elején.

A Permian mező egy év alatt napi 850 ezer hordóval növelte a termelését, míg csak idén márciusban 80 ezer hordó volt a növekmény. Ezzel szemben 2017 év végén mindössze 160 ezer hordó szabad kapacitás volt a nyugat-texasi vezetékrendszerben. A becslések szerint a Permian esetében 3,175 millió hordó/nap az a mennyiség, amit a jelenleg finomítói, vezeték és vasúti rendszer kezelni tud. Áprilisban az EIA becslése szerint a mező 3,156 millió hordó/nap termelést ért el, tehát alig 190 ezer hordó/nap szabad kapacitás marad a rendszerben. A WTI termelők ezért könnyen olyan helyzetben kerülhetnek, mint a kanadai termelők, akik 20-30 dolláros diszkonttal is szembesülnek. A Permian termelők esetében a helyi, kút olajár (wellhead price) már most 8 dollárral alatta van a WTI-nél.

Brent mínusz WTI alakulása (dollár/hordó)
Forrás: Bloomberg

Az infrastruktúra hiánya ezért megakaszthatja a termelés felfutását a Permian-on. A termelők ugyanis hiába fedezték a kockázatot a NYMEX-en, más eladási árral szembesülnek, mint az iránymutató ár. Az infrastruktúra hiánya egyébként a földgáztermelést is érinti, mivel a gázvezetékrendszer kapacitása is elégtelen. A gázkihozatal egy részét elfáklyázhatják a termelők, de ezt az USA-ban szigorúan korlátozzák a hatóságok, ami miatt az olajtermelést is sok helyen vissza kell fogni, mivel nem tudnak mit kezdeni a jelentős földgáz kihozatallal, ami az olajjal együtt kerül a felszínre.

A várakozásom szerint az év végével akár új csúcsra is nő ez a most 6 dolláros különbség, ami stagnáló Brent ár mellett akár csökkenő WTI árat is jelenthet. 2019-ben az új, mintegy 1 millió hordó/nap vezeték kapacitásnak köszönhetően viszont visszaállhat a rend és a WTI-Brent ismét az 1-5 dollár közti résbe süllyedhet. Kivéve persze, ha a Permian továbbra is tartani tudja a termelési ütemet, amire viszont alig van esély. Addig viszont akár 8-10 dollárt is elérhetjük, főleg ha a termelők nem tudják rövidtávon visszafojtani a kutakat.