Az olasz választásokat március 4-én vasárnap tartják. Mivel az olasz gazdaság továbbra is Európa egyik legsérülékenyebbjének számít, így a hétvégén sok szem szegeződik majd a dél-európai országra. A közvéleméynkutatások szerint ugyanakkor az a legvalószínűbb, hogy nem tud egy olyan erős kormány alakulni, amely bármilyen irányba kimozdítaná Olaszországot a mostani állapotából. Legvalószínűbb, hogy politikai kompromisszumok miatt a szükséges reformok továbbra sem valósulnak majd meg, de legalább egy szélsőséges, EU-ból való kilépés forgatókönyve sem tűnik reálisnak.
Választási menetrend
2017 decembr 28-án az elnök, Sergio Mattarella már feloszlatta a parlamentet annak érdekében, hogy az ügyvivő kormányon keresztül egyfajta stabilitást biztosítson a várhatóan elhúzódó kormányalakítás alatt is.
Az ötévente esedékes választásokat március 4-én, vasárnap tartják, az új parlamentnek pedig legkésőbb március 24-ig össze kell ülnie. Ezt követően kezdődhet meg a kormányalakítási folyamat. Az olasz elnök bárkit felkérhet kormányalakításra, vagyis nem csak a választásokon nyertes pártot. Az új kormány megalakításáig a jelenlegi miniszterelnök, a demokrata párti Paolo Gentiloni marad hatalmon. A kormányalakítás váraozások szerint akár 2018 második feléig is elhúzódhat. Abban a nem elhanyagolható valószínűségű esetben, ha a koalíciós egyeztetések meghíusúlnak, az év második felében újabb választást írhatnak ki.
A választáson a parlament alsóházának 630 és a felsőház 315 helyéről dönthetnek a választópolgárok. A 320 fős felsőházból 5 hely nem választás útján, hanem elnöki kinevezéssel dől el és egyfajta éltemű elismerésnek tekinthető.
A parlamenti helyek az alsó- és a felsőházban is azonos elv mentén dőlnek el. A helyek 37%-ára a legtöbb szavazatot kapó jelölt jut be, a helyek 61%-a a pártok általános támogatottsága alapján dől el, melynél 3%-os parlamenti küszöb van érvényben. A maradék 2% pedig a külföldön élő olasz állampolgárok szavazatai alapján dől el.
Politikai sokszínűség
Az olasz belpolitika rendkívül sokszínű, ez is közrejátszik abban, hogy egyik párt sem képes erős többséget szerezni. Jelenleg négy nagy párt van Olaszországban, melyek támogatottsága 15-30% körül alakul. Ezek a következők:
- Öt Csillag Mozgalom (M5S, sárgával jelölve a grafikonon)
- Demokraták (PD, pirossal feltüntetve)
- Forza Italia és Il Popolo della Liberta (Szabadság Népe) (PdL/FI, kékkel jelölve)
- Északi-Liga (LN, mely zöldel jelenik meg a lenti grafikonon)
Mivel a közvélemény-kutatásokat vezető Öt Csillag támogatottsága is csak 30% körül alakul, így látható, hogy bárki is nyeri a választásokat, koalíciós kényszer alakul ki és nem elhanyagolható annak sem az esélye, hogy kisebbségi kormány jöjjön létre, ez azonban rendkívül megnehezítené a kormányzást. A várakozások szerint akár az év második feléig is elhúzódhat a kormányalakítás. Az elmúlt hónapokban egyébként hasonlóan hosszúra nyúló kormányalakítási foylamatot láthattunk Hollandiában és Németországban is.
Forrás: Wikipedia
Hol helyezkednek el az egyes pártok?
A Danske Bank készített egy látványos grafikát a nagy pártok értékítéletéről. Ebből látható, hogy politikai pozícionáltságukat tekintve rendkívül széles a skála, ami a szélsőbaltól egészen a szélsőjobbig terjed.
Az Európai Unió kérdéskörét illetően vannak ellentétek, de egyik párt sem tekinthető szélsőségesen euroszkeptikusnak. Ebben egyébként jelentős szerepe van a Brexitnek és a francia választásoknak (Marine Le Pen nagyarányú vereségének Macronnal szemben) is. Ezek után az EU-ból való kilépést támogató pártok Spanyolországban és Olaszországban is kevésbé szélsőséges irányt képviseltek, az olasz Öt Csillag Mozgalom is EU-barátabb hangnemet kezdett el megütni és már csak végső lehetőségként említik az EU-ból való kilépést, de nem ez a fő elképzelésük.
Költségvetési politika tekintetében a nagy pártok inkább az expanzív fiskális politika hívei, egyikük sem meri felvállalni a szükséges fiskális szigorítást, ebből a szempontból különbséget az jelent köztük, hogy mennyire expanzív fiskális politikát támogatnak, illetve a Demokratákat leszámítva a pártok többsége eltörölné a 2012-es nyugdíjreformot, mely lényegét tekintve egy nyugdíjkorhatár emelés volt. Ebből is következik, hogy nem várható, hogy az új kormány nekiálljon a szükséges strukturális reformok végrehajtásának, sőt nyugdíjkérdés tekintetében akár az eddig megvalósult reformok is veszélybe kerülhetnek. A költségvetési hiány növekedése is valószínűnek tűnik, hiszen több párt is 3%-os költségvetési hiányt célozna meg, szemben a tavalyi 2,1%-os hiánnyal.
Forrás: Danske Bank
Lehetséges koalíciós partnerségek
Bár a közvélemény-kutatások alapján az Öt Csillag vezet, azonban valószínűleg nem őket fogják kormányalakításra felkérni, hanem a második helyen szereplő Demokrata Pártot. Ennek oka, hogy az Öt Csillag kevésbé koalícióképes, a pártok többsége elutasítja az együttműködés lehetőségét, így kicsi lenne a sikeres kormányalakítás esélye.
Ez alól kivételt jelentene, ha az Öt Csillag jelentősen felülteljesítene a közvélemény-kutatásokhoz képest. Ebben az esetben ugyanis az Öt Csillag és az Északi Liga között létrejöhetne egy koalíciós megállapodás, melynek keretében az Öt Csillag jelöltje, Luigi Di Maio lehetne a miniszterelnök. Ennek az euroszkeptikus szcenáriónak azonban kicsi az esélye.
A legvalószínűbb esemény, hogy a jóval koalíció-képesebb és centralistábbnak tekinthető Demokrata Párt kap felhatalmazást a kormányalakításra és igyekszik koalíciós partnert keresni. Az ő esetükben több koalíciós partner is szóba jöhet, de valószínűleg nem lesz elég a kispártokkal megegyezniük, hanem egy szélesebb körű baloldali összefogás keretében a Forza Italiával állapodnak meg. Így a Demokrata Párt adja a következő miniszterelnököt is, aki személyét tekintve lehet Matteo Renzi korábbi, vagy Paolo Gentiloni jelenlegi minszterelnök is.
Elvileg a két legnagyobb párt kihagyásával és a középpártok együttműködésével is létrejöhetne egy koalíciós kormány. A Forza Italia, az Északi Liga és az Olaszország Fivérei (Fratelli d'Italia) együttesen körülbelül a szavazatok 40%-át szerezhetné meg, így továbbra is hiányozna a kormányalakításhoz szükséges többség. Így ez a forgatókönyv inkább csak akkor valósulhat meg, ha a Demokratáknak nem sikerül a kormányalakítás.
Semmi sem állandó, csak a változás maga
Az olasz politika sohasem számított stabilnak, ennek megfelelően a kormányok és miniszterelnökök rendkívül gyakran váltották egymást, így a szükséges reformokat eddig sem sikerült végrehajtani és ebben ezúttal sem várható változás.
A folyamatos változást talán az szemlélteti legjobban, hogy az Olasz Köztársaság 1946-os kikiáltása óta több, mint 40 alkalommal cserélődött Olaszország miniszterelnöke, ahogy az a következő ábrán is látható.
Forrás: Wikipedia
Külön érdekesség, hogy a legsikeresebb miniszterelnöknek Silvio Berlusconi számít, legalábbis a miniszterelnökként töltött évek számát vizsgálva. Berlusconi már három alkalommal is volt miniszterelnök és 81 éves kora ellenére kész ismét miniszterelnök lenni, annak ellenére is, hogy korrupciós ügyei miatt 2019-ig nem tölthet be hasonló pozíciót, vagyis csak egy év múlva venné át a hatalmat.
Lehetséges piaci hatások
Sem a kötvény-, sem pedig a részvénypiacon nem látható, hogy a befektetők nagyon aggódnának a hétvégi olasz választások miatt. Ennek oka kettős:
- Kicsi az esélye, hogy a választásokat követően egy radikális irányvonalat képviselő kormány kerüljön hatalomra.
- Igazán hatékony olasz kormányt eddig sem láttunk, így eddig sem voltak túlzó várakozások a gazdasági reformokkal kapcsolatban.
A Sentix közvélemény-kutató cég felmérése alapján igen kicsi annak az esélye, hogy Olaszország kilépjen az EU-ból, ennek mindössze 4,3%-os valószínűséget adnak, ami ugyan az EU-tagok közül így is a legmagasabb, de egyrészt alacsonynak, másrészt pedig stabilnak tekinthető. 2016 végén ugyanez még 20% körül volt.
Forrás: Sentix
Azt, hogy a piac nem aggódik a választások kimenetele miatt, jól mutatja a 10 éves olasz és német államkötvények hozama közti különbözet, mely az elmúlt egy évben jelentősen csökkent és jelenleg 130 bázispont, míg egy évvel ezelőtt még 210 bázispont volt, ráadásul egy trendszerű csökkenést láthattunk az elmúlt hónapok alatt, ami most, közvetlenül a választások előtt sem ugrott meg. Sőt február elején, a német és amerikai államkötvények piacán megindult hozamemelkedés sem okozott jelentős spread tágulást.
Forrás: Bloomberg, Erste
Kötvény oldalról a magas eladósodottság, míg részvény oldalról a bankok magas nem-teljesítő hitelállománya okoz problémákat, azonban mindkettő tekintetében kedvező trend figyelhető meg.
A milánói FTSE MIB tőzsdeindexben 29%-os súllyal jelennek meg a bankok és további 7,5%-kal a biztosítók, tehát a pénzügyi szektor szerepe meghatározó a tőzsdeindex teljesítményének szempontjából is.
Bár az olasz eladósodottság a GDP 133%-ára rúg, a finanszírozási költség nagyon alacsony, 2017 októberében mindössze 2,8% volt. Az átlagos kötvény futamidő pedig 6,7 év, így egyrészt nincs számottevő lejárati kockázat, másrészt az átárazódási idő is lassú, vagyis az EKB esetleges szigorítása is csak lassan fejtené ki negatív hatását a kamatkiadásokra.
A megnyugtató kötvénypiaci helyzet pozitív a bankok számára is, melyek a teljes kötvény mennyiség körülbelül 25%-át tartják, így eszközállományukon belül is tetemes a súlyuk.
Az olasz bankrendszer fő kockázata továbbra is a magas, 16,4%-nyi nem teljesítő hitelállomány (NPL ráta), melyben a hatékonyatlan csődtörvény miatt nem is várható változás. Azonban a tendencia kedvező, a ráta csökken az alacsony kamatkörnyezetnek, a kedvező konjunktúrának, valamint annak köszönhetően, hogy a fedezetetek a javuló környezetben egye kedvezőbb áron értékesíthetők, így a bankok egyre gyakrabban értékesítenek is nem-teljesítő hitelportfoliókat.
Összességében elmondható, hogy a hétvégi választásokat követően a kormányalakítás sokáig elhúzódhat a koalíciós alkuk miatt. Olaszországban azonban várhatóan nem lesz radikális irányváltás, ezzel együtt nem erősödnek fel az EU-ból való kilépési törekvések sem. Ezek eredményeként nem számítunk számottevő piaci hatásra sem. Ez alól kivételt jelenthet az a szcenárió, ha az Öt Csillag a vártnál fölényesebben győzedelmeskedik, és az Északi Ligával közösen alakítanak koalíciós kormányt. Az olasz gazdaság és a befektetések szempontjából ez tűnik a legkockázatosabb kimenetelnek.
