Az Északi-Áramlat 2 gázvezeték megépítése körüli huzavona sokkal inkább szól a politikáról, mint a közgazdasági racionalitásról. Pedig súlyos ára lehet annak, ha az utóbbiról teljesen megfeledkezünk. Érvek és ellenérvek az építés ellen és mellett.
Az Északi-Áramlat-2 gázvezeték a politikai csatározások középpontjában van, amit jól mutat az Economist legfrissebb cikke is a témában.
A párharcok részben az EU-USA viszonyról szólnak, mivel az utóbbi jelentős LNG felfutást remél a palagáz termelés következtében, és Európába szeretne cseppfolyós földgázt eladni. De szól a tagállamok közti vitáról is, mivel az Északi-Áramlat 2-vel Németország energetikai pozíciója erősödik, míg mondjuk a V4-ek, a Baltikum és az észak-európai országok helyzete romlik.
Észak-európai gázvezeték rendszer
Forrás: energypost.eu
Nyilván az energetikában a politikának a szerepe elvitathatatlan, de ha túlzottan elszakad ez a közgazdasági realitásoktól, annak súlyos ára van. Van néhány tényező, amit mindenképpen érdemes figyelembe venni a döntéshozatalnál:
- Az orosz gáz az egyik legolcsóbb a világon, még a drága infrastruktúrát figyelembe véve is. A szibériai gáz kitermelési költsége 2 USD/boe alatt van, ami az egyik legolcsóbb a világon. Európába szállítani, egy már kiépített infrastruktúrával, még ha ennek a karbantartási költségeit is figyelembe vesszük, az egyik legolcsóbb, sokkal olcsóbb, mint az LNG bármilyen forrásból.
- Az ukrán gázinfrastruktúra rossz állapotban van, jelentős beruházásra szorul. Kérdés, ki fedezze és fektesse be a szükséges 10-20 milliárd dollárt, egy korrupt országba, ahol egyáltalán nem biztos, hogy a vezetékrendszert használni fogják. Az ukránok nyilvánvalóan hallani sem akarnak arról, hogy a Naftogáz tulajdonjogát átadják bárkinek is. Más viszont ilyen feltételek hiánya nem hajlandó pénzt adni.
- A harmadik energiapaktum feltételeinek nem felel meg az Északi-Áramlat 2, mivel a forrást nem lehet diverzifikálni. Erre egyetlen import vezeték sem képes, amely egy irányból szállít földgázt. Miért ne lehetne ehelyett már Oroszországban eladnia a gázt vagy mentességet adni az EU szabályozás alól?
- Mennyivel drágább és kevésbé biztonságos egy tengeralatti gázvezeték, mint egy szárazföldi? És mennyire igazak ezek az állítások a Török Áramlatra, mely a másik fő útvonal lehet, ha Oroszország fenn kívánja tartani pozícióit Európában és el akarja kerülni Ukrajnát? Egyelőre az Északi-Áramlat 1-gyel kapcsolatban nem hallottunk problémákról, kérdés, hogy ez az állítás mennyire igaz a jövőben.
- Érdemes-e Európának teljes mértékben cseppfolyós földgázra alapoznia és az ehhez szükséges addicionális több száz milliárd eurós többletberuházást tennie, csak hogy teljesen független legyen a politikailag kockázatos orosz és algériai gáztól? Szerintem nem, bár ezzel együtt a nemzetközi interkonnektorok jó részét fel kéne építeni, és Közép-Kelet Európa is jól járna a Krk-re tervezett LNG terminállal, ha ésszerű áron elszállítható onnan a gáz.
- Végezetül melyik Oroszország jelent kisebb kockázatot: egy olyan ország, ami az energiahordozókon keresztül függ Európától és a világtól vagy amelyik nem? Erre nem tudok egyértelmű választ adni.
Számomra egy dolog tűnik biztosnak tűnik, mégpedig az, hogy a jövőben is jön Oroszországtól földgáz Európába. Az LNG szükséges és szerencsés feltétel, hogy az árszabás ne emelkedjen elérhetetlen magasságba. Az Északi-Áramlat 2 pedig jó eséllyel megépül, a Gazprom és európai finanszírozó energetikai cégek segítségével.
Az Északi-Áramlat 2 megépítése elsősorban a finanszírozó vállalatokat segítené, mint a Royal Dutch Shell (RSDA.NA), az Engie (ENGI FP), a Wintershall (anyacég a BASF, BAS.GY), a Uniper (UN01 GY) és az OMV (OMV.AV). Ezek a cégek összesen 9,5 milliárd dollár vállalati kölcsönnel segítik a fővállalkozó Gazpromot.
Pletser Tamás
EMEA Olaj-, és Gázipar Elemző, Erste Befektetési Zrt.
A cikkben szereplő papírok kivétel nélkül kereskedhetőek az Erste Traderben. Próbálja ki demó számlán kereskedési rendszerünket!
