Az OPEC május elején dönt arról, hogy hosszabbítja-e a tavaly november 30-i termeléscsökkentési megállapodást. A piac szerint kellene ez a lépés, mivel a globális készletek alig csökkennek. Az OPEC bizonytalan a kérdésben. A döntés nagyban függ attól, hogy sikerül-e meggyőzni a nem-OPEC termelőket és utóbbiak tényleg betartják-e az ígéreteket.
Tisztelt Olvasók! Az olajiparról, az olaj és a gázárak várható alakulásáról március 28-án fogok előadást tartani az Erste Investment Pontban. Az esemény díjmentesen látogatható, de a helyek korlátozott száma miatt kérem regisztráljanak ezen a linken. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
Nagy zavar van az erőben. Legalább is ezt egyre jobban érezni az OPEC vezetők nyilatkozataiban. A piac szerint ugyanis egyre inkább szükség lenne a megállapodás a november 30-ig megegyezés meghosszabbítására, mivel a globális nyersolaj készletekben nincs igazából változás. A következő ábrán, mely az IEA február közepi jelentéséből származik, látszik, hogy decemberig volt némi csökkenés a globális OECD olajkészletekben, de a 3 milliárd hordó továbbra is messze van az OPEC által kitűzött célhoz, vagyis hogy az 5 éves átlag közelébe csökkentsék a globális tartalékokat, ami 2,6-2,7 milliárd hordót jelent. Ehhez láthatólag szükség van arra, hogy az OPEC 1,2 millió hordó/nap termelés csökkentési megállapodását félévvel meghosszabbítsák.
Globális OECD olajkészlet (millió hordó)
Forrás: IEA
A vártnál lassabb készletcsökkenésnek két oka van: egyrészt a januári vágás előtt az OPEC felfutatta a termelést. A tavalyi negyedik negyedévben 33,13 millió hordó/nap volt az OPEC kibocsátása, míg a termeléscsökkentés 32,5 millió hordó/nap össztermelési célkitűzéssel bír. Ráadásul Nigéria és Líbia nem került a megállapodás hatálya alá – ők szabadon annyit termelnek, ami kifér a csövön. A két ország belpolitikai helyzete rendeződni látszik, ami közel 300 ezer hordó/nap többlettermelést jelent februárban a tavaly októberi referenciaszinthez képest.
A másik jelentős meglepetés, a nem-OPEC országok termelésfelfutása volt, különösen az Egyesült Államok palaolaj termelőié. A napi USA olajtermelés meghaladta a 9 millió hordót, miközben az iparág egyre inkább felfut: ez jól mutatja a Baker Hughes féle fúróberendezés szám, ami hetek óta nő. Az USA-ban használt berendezésszám a tavaly májusi 404-ről mára 789-re nőtt. Ez pedig biztosan növekvő termelést jelent. Az USA palaolaj termelői kihasználták a három havi 52-54 dollár közti árfolyamot és fedezték jövőbeli termelésüket. Ez mára profitábilis üzlet lett: a Rystad Energy becslése szerint 38-40 dolláros átlagár mellett termelnek már az amerikai palaolaj termelők, ami bőven alatta van a 2013-as 70-80 dolláros szintnek.
Észak-amerikai használatba vett fúróberendezés szám
Forrás: Baker Hughes
Az OPEC előtt fel van adva a lecke. A hírek szerint a fő vezető szaúdi vezetés támogatja a termelésbefagyasztást azzal a feltétellel, hogy a nem-OPEC csoportosulás is hozzájárul 600 ezer hordóval a megegyezéshez, hasonlóan a tavalyi megállapodáshoz. Az idő is segít: január-február szezonálisan is gyengébb keresletet jelent, míg Oroszország már korábban is jelezte, hogy áprilistól fog jelentősebb termelés visszafogáshoz, mivel az időjárás ekkor engedi ezt meg Szibériában. Az OPEC emellett az amerikai termelőkkel is leült tárgyalni, bár ahhoz azért erős fantázia kell, hogy őket is rávegyék a termelés visszafogására. Kíváncsian várjuk tehát a májust, hogy sikerül-e másodszor is a szaúdiaknak összehozni a „partit”, ami visszalendítheti 50 dollár fölé a WTI árát.
Pletser Tamás
EMEA Olaj-, és Gázipar Elemző, Erste Befektetési Zrt.
