A nemzetközi olajpiac ismét nagyon izgalmas időket él. Két erő küzdelmét látjuk folyamatosan – OPEC és nem OPEC tradicionális termelők szemben az észak-amerikai palaolaj termelőkkel. Mindketten érdekeltek a magasabb árakban, viszont mindkét fél maximálni szeretné a bevételeit is, ami konfliktust okoz, hiszen annyi olajnak nincs helye a piacon, amennyit mindkét csoport maximálisan elő tud állítani.
Az utóbbi csoport ráadásul bőven rendelkezik tartalékkal, egy megfelelő ár esetén az USA ismét olyan helyzetbe kerülhet, mint a 30-as években, azaz a világ fő kőolajexportőrévé válhat.
Az elmúlt hét eseményei döntetlent hoztak: a szaúdi olajminiszter, Khalid al-Falih a hétvégén büszkén újságolta, hogy a tavaly év végi OPEC-nem-OPEC találkozót követően januárra 1,5 millió hordó/nappal csökkent a kitermelés szintje, ami a célkitűzés 1,8 millió hordó/naphoz képest 80% feletti megfelelést jelent. Ez felette van a piaci becslés 60%-ának és valószínűleg a szaúdi elvárásnak is, ami az energiaminiszter derűjéből következtethető. Persze messze van még a félév vége (a megállapodás 2017 első félévének átlagtermeléséről szól), az orosz csökkenés inkább volt köszönhető a szibériai rendkívüli hidegnek, de ez mindenképpen pozitív meglepetést hozott.
Ennek ellenére az olajár egy tapodtat sem mozdult. Nem látjuk az IEA által várt jelentős változékonyságot sem. Ennek oka, hogy az ellenlábas észak-amerikai termelők egyre erősebb aktivitást mutattak. A Baker-Hughes által figyelt, USA fúróberendezés szám rekordmértékben, 35-tel 694-re nőtt, ami drasztikus aktivitásnövekedésre utal. Az USA 2011 és 2014 között évi 1 millió hordóval tudta növelni a termelését. 60 dolláros WTI árnál a mostani költségszint mellett nemcsak a Permian, hanem a Bakken és a Ford Eagle palaolaj mezők is nyereségesek. Mi tartaná vissza az amerikaiakat?
Érdekes megfigyelni a spekulánsok szerepét is. Az elmúlt hetekben a fedezeti alapok nettó vételi pozíciószáma rekordot döntött 834 millió hordóval. A piac teljesen longgá vált, ami ritkán jelent jót, főleg ha bármilyen negatív hírre elkezdik zárni a spekulánsok ezeket a nyitott pozícióikat. Szóval a Nemzetközi Energiaügynökség által várt volatilitás visszatérhet, de inkább egy jelentős lejtmenet formájában. Ami persze ismét egy jó beszállási lehetőséget nyújthat az idei évben várható, összességében stagnáló árak miatt.
Az alapkezelők nettó long és short pozícióik száma a három legfontosabb nyersolaj futures és opciós piacon (millió hordó, NYMEX WTI, ICE WTI és ICE Brent olajra)
Forrás: Reuters
Pletser Tamás
EMEA Olaj-, és Gázipar Elemző, Erste Befektetési Zrt.
