Békejobb

Mi lesz jobb a béke által?

Leegyszerűsítve, minden, ami rosszabb lett a háború miatt. A konfliktus lezárása, a termékáramok élénkülése, a szankciók enyhülése árcsökkenésekhez vezet. A háború egyik legérzékelhetőbb hatása a mezőgazdaságra az energia- és műtrágyaárak drasztikus emelkedése volt. A konfliktus miatt megugrott az olaj és a földgáz ára, ami közvetlenül drágította az üzemanyagokat. Lassult a szállítás és drágult a logisztika. Ezek aztán – többé kevésbé, a többi ár-befolyásoló tényezővel összehangoltan - végig gurultak az élelmiszer értékláncokon is. Ha most a kapcsoló átfordul, és elkezdődik az árcsökkenés, akkor joggal számíthatunk arra, hogy ami drágább lett, az most olcsóbbá válik. Csakhogy!

• Az átárazódásról az utóbbi évekből már sok tapasztalatunk van. A hangulatok hátán megemelkedő árak nem térnek vissza korábbi szintjükhöz, csak akcióznak, egy magasabb szinten stabilizálódnak. Az időközben átalakuló költség-szerkezettel ez mindig jól megmagyarázható. A belföldi élelmiszer fogyasztói árak erre számtalan példával szolgálnak.
• A korrekció másik fontos jellemzője az ütemezés. Nagyon nem mindegy, hogy a lánc egyes tagjai milyen gyorsan találkoznak költségoldalon az árcsökkenéssel, és mikor adják azt tovább. A dodonai válasz erre az, hogy az erősebb partner határozza meg az ütemet. A két időpont között lehet jókat keresni. Ezért kell naprakészen tájékozottnak lenni. Sok múlik azon, hogy a láncban keletkező jövedelem hogyan oszlik el tagok között.
• Helyén kell kezelni az ingahatást A pozitív hangulat és várakozások is jellemzően túllendítik az árváltozásokat - legalábbis rövid időre – az indokoltnál. A jól informáltak ebből is ki tudnak csípni egy szeletet.
• Esetünkben a devizaárfolyam hatás, a már most is erős forint tovább erősítése révén súlyos lehet. A pozitív hangulat máris látszik az árfolyamokon, ami tovább rontja exportpiaci pozícióinkat, és erősíti az importtal való versenyt. Az import élelmiszerek, amelyek máris mintegy harmadát alkotják a belföldi piacnak, látványos akciókkal bővítik életterüket.

Javul a kiszámíthatóság

Ha valóban tartós lesz a béke, akkor stabilizálódnak az energiaárak, olcsóbb lesz a műtrágya, és csökkennek a gazdák költségei. A konfliktus miatt átrendeződött beszerzési kapcsolatok azonban nem fognak visszarendeződni. Új elkötelezettségek születtek.

A drága inputokkal való spórolás persze már csak kis részben korrigálható. Az viszont pótolhatatlan, hogy a helyettesítésükre tett lépések pozitív tapasztalatai beépülnek a gazdálkodási gyakorlatba. Itt elsősorban a tápanyag utánpótlás fenntarthatóbbá válására gondolok. Sokan csak az áremelkedések kényszere miatt próbálták ki e módszereket, de – remélem – kedvezőek a tapasztalatok, és erre mennek tovább. A halasztott beruházásoknak is újabb lendületet adhat a piacok stabilizálódása, gyorsulhat a modernizáció.

A nemzetközi agrárpiacok is kétségtelenül élénkülni fognak az elkövetkező hetekben. A szankciók és a háború korlátozták az exportot és az importot. Az új, kedvezőbb árak új lendületet adnak a piacnak.

A konfliktus inflációt gerjesztő hatásai gyengülnek. Nálunk ez különösen érdekes, hiszen az első öt hónapban az élelmiszer értéklánc árgörbéi szépen lefeküdtek a vízszintes tengelyre. Az élelmiszerek fogyasztói árai 0,7, az élelmiszeripar belföldi árai 0,3 százalékkal emelkedtek mindössze, inkább stagnáltak. Ezt a mezőgazdasági árak erőteljes csökkenése (-10% az első negyedévben) és az erős forint import élénkítő hatása is erősíti. A kilátások szintén sokkal inkább a csökkenés felé mutatnak, mint az élelmiszer-infláció emelkedése irányába. Miután az elmúlt tíz évből kilencszer felfelé húzta az élelmiszerpiac az inflációt, sok a jóvá tennivalónk.

Visszatérve a globális hatásokhoz, az élelmezésbiztonság javulása sem elhanyagolható hatás a szoros megnyílásával és az árak mérséklődésével támogatva. Az iráni béke összességében pozitív a magyar mezőgazdaság számára, mert csökkenti a költségeket, növeli a termelés biztonságát, stabilizálja a piacokat. A legnagyobb előny a kiszámíthatóság — ami a gazdálkodásban kulcsfontosságú.

Fentiek nagyon fontosak a magyar mezőgazdaság helyzetének javulása szempontjából, de korán sem fordítanak azon a tendencián, hogy a gazdálkodási körülmények tartósan és gyökeresen megváltoztak. A klíma, a munkaerő, a piaci struktúrák, az áresések - hogy csak néhányat említsek - a jövedelmezőséget évek óta mardossák. Ez egyértelműen előre vetíti a koncentráció növekedésének gyorsulását a szektorban. Ebben a helyzetben az egyik háború vége csak szépségtapasz. Tompítja, de nem előzi meg a zuhanást. A védőháló egy új agrárstratégiai modell lesz, amely megmutatja az előre mutató irányt, ami mentén újra szerveződhet a magyar élelmiszergazdaság. E háló gyors kifeszítéséhez azonban minden kézre szükség van. Csak együtt tudjuk alapjaitól újratervezni az egész agráriumot. A fent említett ütemezés itt is döntő tényező. Biztos, hogy a háló nem tud mindenkit megvédeni, pedig mindenkire szükség lenne.