Járom az országot, ahogy szoktam. A gazdálkodók hangulata hullámzó, ahogy lenni szokott. De egyre többen billennek át a lépéskényszer felismerése után a konkrét lépésekre. Keresik az együttműködési lehetőségeket a környezetükben.
A tartósan romló gazdálkodási környezet, a romló jövedelmezőség felerősítik az életösztönöket. Vannak, akik már közösen tervezik a vetést szomszédaikkal, a felvásárlókkal. Vannak, akik már közösen fejlesztenek, fektetnek be. S persze vannak, aki az eladói oldalon kötnek ki. A jelenség még korán sem általános, de egyre erősödő fény az alagút végén. Ezek a folyamatok ugyanis tovagyűrűznek, mint a dőlő dominók. Igyekszem minél több gazdát elérni, és cselekvésre ösztönözni. A minap például egyik régi ügyfelünk alapításának 70 éves születésnapját gyűltünk össze ünnepelni. Ez a szép kor a ciklikus megújulások nélkül elképzelhetetlen lenne. Azt hinnénk ennyi idő alatt megcsontosodott a szervezet, de éppen ellenkezőleg, fiatalít, folyamatosan modernizál, alkalmazkodik. A sok átvészelt válság kialakított egy védekezési mechanizmust, amit sajnos sok üzemnél hiányolok. Pedig nincs több elvesztegethető évünk. Ha csak az egyre kevesebb elérhető vízre, és a tőlünk már csak kissé délebbre lévő, emiatt ellehetetlenülő közösségekre gondolunk, szinte pánikszerűen kellene cselekedni. De nem ez az egyetlen gondunk. A kihívások soha nem látott sora kígyózik előttünk, amiből én a piaci informáltságot, az értékesítési képesség erős korlátját emelném ki egy példán keresztül.
Azzal ugye tisztában vagyunk, hogy amikor mintegy 25 éve Oroszországot az EU szinte belekényszerítette agrárgazdaságának fejlesztésébe, elindult az önellátás és a világpiaci pozíciójának erősítése útján. Ez ma ott tart, hogy exportpozíciói évről-évre meghatározóbbak. Búzából például immár ötödik éve a világ legnagyobb exportőre. Ennek azonban ára van, ami most a háborús gazdasági körülmények között egyre inkább kidomborodik.
Ennek leglátványosabb jele, hogy az orosz gazdálkodók tömegesen hagynak fel a búzatermeléssel és az export is szokatlan negatív dinamikát mutat. Az Orosz Gabonaszövetség, az iparág vezető üzleti szervezete szerint, az elmúlt öt évben közel 35 ezer gabonatermelő ment csődbe. (Az orosz gabonatermelésben 151 ezer birtok, mintegy 31 ezer vállalkozás működött eddig.) Mivel a termelők tartalékai kimerültek, számuk csökkenése gyorsuló szakaszban van. Az okok prózaiak: emelkedő költségek (pl. +20%-os üzemanyag, energia, műtrágya áremelkedés, plusz 40%-os rubelerősödés az év eleje óta), alacsony eladási árak, exportvámok, kiviteli kvóták. Az exportvámok, amik még a covid idejéből maradtak fenn, ma már fontos költségvetési bevételt képeznek, ezért szent tehénné váltak, miközben agyonnyomják a gazdákat. Egyben jelzi, hogy az orosz költségvetés bizony nincs könnyű helyzetben. Gondoljunk például bele, hogyan tudnák a gazdálkodók a hiteleiket visszafizetni egy olyan kamatkörnyezetben, amikor az Orosz Központi Bank irányadó kamatlába 18 százalék, az általános feltételekkel kibocsátott banki hitelek költsége pedig elképesztő (27-28%!!!), miközben egyre nagyobb a hitelfüggés. Az eredmény tönkre menő termelők, romló nemzetközi versenyképesség.
Az orosz gabonaexport-üzletág példátlan konszolidációja, oligopol jellege a másik tényező, amely alacsonyan tartja az árakat. Jelenleg az Azovi-Fekete-tenger medencéjében található orosz kikötőkből származó gabonaexport közel 80 százaléka mindössze öt vállalat kezében összpontosul. Összehasonlításképpen: 2020-ban ugyanezen arányt 15 vállalat tette ki. Az összes orosz gabonaexport közel 90 százaléka ezen a kapun hagyja le az országot.
Az orosz gabonatermelők arra is panaszkodtak, hogy romló helyzetük ellenére az állam nyomása tovább növekszik. Például az orosz mezőgazdasági minisztérium nagy erőfeszítéseket tett a terménybiztosítás elterjesztésére, a kiszámíthatóság javítása érdekében. Ott ez is fordítva sült el. Csupán a kiadások nőttek meg általa, kártérítés nem nagyon érkezik.
A halmozódó problémák ellenére az orosz mezőgazdasági minisztérium és az orosz kormányhoz közel álló elemző csoportok a búzatermelés enyhe növekedését prognosztizálják idén, 82,8 millió tonnára, szemben a 2024-es 82,6 millió tonnával. A kormány szerint az átlagos hozam idén emelkedni fog, ellensúlyozva a vetésterület csökkenését és a csőd miatt működő gazdaságok csökkenését. Az orosz gazdák ezzel ellenkezőleg úgy vélik, hogy a növekedést csak a statisztikai adatok manipulálásával lehet elérni. A gazdák ugyanis takarékos üzemmódra váltottak, vagyis visszafogták a tápanyagutánpótlás, a növényvédelem költségeit. Hozamaik így aligha emelkedhetnek. De ne feledkezzünk meg a kapcsolódó iparágakról sem! Az orosz géppiac például ugyanúgy földbe állt, mint a miénk, és az inputosok helyzete sem rózsás.
A helyzet már most is meglátszik az exporton. Az előrejelzések szerint, az orosz búzaexport 41 millió tonnára csökkenhet a jelenlegi szezonban, szemben az előző évi 55 millió tonnával. Ennek eredményeként Oroszország részesedése a globális exportból az előrejelzések szerint a tavalyi 28 százalékról 22 százalékra csökken a jelenlegi szezonban.
A következmények, amelyekről nekünk is tudnunk kell: (i) az orosz búzaterület több millió hektárral való csökkenése, és (ii) e területek átállása, leginkább napraforgóra. Ez már a következő szezonban mérsékelheti az orosz búzakínálatot, ami éppen jókor jöhet a nálunk várhatóan ugrásszerűen megemelkedő kalászostermelés szempontjából. Nem úgy a napraforgó esetében, ott ellentétes hatással kell számolnunk. Napraforgóból jelentős túlkínálat lesz Oroszországban, ami nem csak alacsony árakat, hanem a talaj terhelésének emelkedését is hozza. Aminek már középtávon is hatása lesz az orosz terményhozamokra.
A bejegyzésben foglaltak kizárólag az író személyes véleményét tükrözik és nem tekinthetőek az Erste Bank Hungary Zrt., az Erste Befektetési Zrt. vagy az Erste Alapkezelő Zrt. hivatalos szakmai álláspontjának. A bejegyzés tartalma nem minősül befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak.
Címlapkép: Shutterstock Inc.
a biztonságos befektetések
kedvelőinek.
