MOL: Rezeg a léc az orosz olajellátással és a különadókkal kapcsolatban

A következők hangoztak el:

• A Lukoil kiesése nem okozott különösebb gondot. Júliusban ugyan némileg kevesebb olaj érkezett Oroszország felől, viszont pont ekkora volt a Pozsonyi Finomító karbantartás miatti leállása is, így ez nem okozott problémát. Ma már ismét a korábbi mennyiséget kapja a cég orosz nyersolajból, ami éves szinten 11 millió tonnát, tehát havi szinten 900 ezer tonnát jelent. A Lukoiltól nem vett júliusban olajat a MOL, augusztusban sem fog, helyette más orosz termelők biztosítják a szükséges mennyiséget. Tehát ezt az ügyet a politika fújta fel, nem is kicsit.
• A cég halad az orosz olajról való leválási projektjeivel. A MOL a terveknek megfelelően 2026 végére áll majd készen, hogy mindkét belső nagy finomítóját elláthassa a tenger felől. A szükséges 500 millió dollár sok pénz, ezeket a projekteket a cég saját zsebből fizeti. Nem érkezett ehhez se uniós, se magyar állami segítség.
• A vállalat idén 360 millió dollár különadót fizet a magyar államnak, amiben benne van az augusztus 1-jei különadó változtatás is. A magyar kormány a korábbi 7,5 dollárról 5 dollárra vitte le az Ural/Brent különadó küszöbértékét. Ezen szint felett a cég 95%-os adót fizet az Ural és a Brent ára után. Az adóhivatal az orosz olaj beszerzési ára és a Brent átlagára közti különbséget adóztatja, ami egy kicsit átláthatatlanná teszi ezt az adózást, mivel nem tudjuk pontosan, hogy mennyiért veszi a MOL az orosz olajat. Az utóbbinak még létezik európai jegyzésára, de gyakorlatilag használhatatlan, mivel nincs forgalom. Az iránymutató egyre inkább az indiai leszállított Ural jegyzésár. A magyar kormány deklaráltan emelni szeretné a különadókat. Két tipp is kering a piacon arra vonatkozóan, hogy mi változhat. Egyrészt a magyar termelésre kivetett bányajáradék a jövő évtől ismét nőhet, ha nem sikerül ebben megegyeznie a MOL-nak és a kormánynak. A másik a magyarországi árbevételre kivetett 1%-os magyar különadó emelése lenne, akár a korábbi 2,8%-os szintre. A két tétel akár 500-600 millió dollárt is hozhat a kormány konyhájára.

A MOL számára tehát világos, hogy pár éven belül le kell válni az orosz kőolajról, vagy legalábbis meg kell teremteni a lehetőségét, hogy máshonnan lássák el a cég finomítóit. Az orosz olaj ugyanis kockázatossá vált: politikailag is és fizikai elérését tekintve is. Az előbbi azt jelenti, hogy politikai okból akár az orosz, akár az ukrán fél lekapcsolhatja az ellátást, vagy az EU követeli meg a tagállami leválást az orosz energiahordozókról. A fizikai pedig azt jelenti, hogy ez a vezeték háborús övezeten halad keresztül. Nem lehet tudni, hogy lesz-e olyan sérülés, áramkimaradás, ami akadályozza az orosz olaj eljutását hozzánk. Erre nem lehet egy stabil ellátást alapozni. Az EU még 2022-ben célzott arra, hogy 2027-re mindenkinek le kell válni az orosz olajról. Ezt a MOL is tudja, a magyar politika viszont mintha ezt nem fogadná el.

A másik kérdés a különadók rendszere. 2025-ben az összes régiós országban vissza akarnak térni a korábbi, energiakrízis előtti szabályozáshoz és adózáshoz. Még Romániában is, ahol a miénkhez hasonló költségvetési hiánnyal küzdenek. Emiatt teljesen érthető a menedzsment elkeseredése, hogy nálunk a kormányzat emelni akarná a különadók mértékét. Ez óriási versenyhátrányt jelentene a cégnek egy olyan környezetben, ahol egyébként is drága beruházásokat kell végrehajtani a 2030-as klímacéloknak való megfelelés érdekében. Ráadásul ez emberileg is romboló: mit érez az a MOL vezető, aki egész évben egy cél elérésért küzd, majd jön egy hirtelen ukáz, ami felülírja a terveket? Ilyen módon nehéz megtartani a minőségi munkaerőt, morálisan is nagyon lehangoló a helyzet. A mai magyar költségvetést nem lehet különadókkal életben tartani, mert negatív spirálba viszi a gazdaságot. Egy pontot túl többet rombol ez a rendszer, mint amekkora bevételt jelent a büdzsének. Azt gondolom, már bőven túl vagyunk ezen a ponton.