Elég unalmasnak tűnik, de a főbb gazdasági lapok, pl. a WSJ is azzal foglalkozik, hogy az újabbnál újabb csúcsokat követően olcsó vagy éppen már drága az amerikai piac. Ez ügyben elsősorban az S&P500-at érdemes vizsgálni, amely kis hezitálás után lazán törte...
Elég unalmasnak tűnik, de a főbb gazdasági lapok, pl. a WSJ is azzal foglalkozik, hogy az újabbnál újabb csúcsokat követően olcsó vagy éppen már drága az amerikai piac. Ez ügyben elsősorban az S&P500-at érdemes vizsgálni, amely kis hezitálás után lazán törte át a lélektani 5000 pontos szintet a pénteki kereskedésben.
Nem árulunk zsákbamacskát. Számos metrika, értékelési módszer szerint vizsgálta a WSJ az S&P500 értékeltséget, citálva számos elemzőt, s alapvetően arra az álláspontra jutott, amire korábban mi is. Azaz, hogy nem mondható olcsónak az index.
A P/E összehasonlításról már többször beszéltünk. A PEG rátát viszont még nem vizsgáltuk. Ha 2027-ig nézzük a várható eredménybővülést, akkor a jelenlegi előrejelzések szerint 11,1 százalékos átlagos és éves profitbővülést láthatunk az elkövetkező négy évben. Ha pedig a mostani 12 hónapos előremutató P/E rátát, amely 20,6, elosztjuk ezzel az értékkel, akkor 1,77-et kapunk, ami a hagyományos értékelési módszerek szerint magasnak számít, hiszen az 1 alatti értéket tekintjük általában attraktívnak.
Damodaran a múltban tipikusan évente számította ki a részvénypiaci kockázati prémiumot az S&P500 esetére. Mostanában ennél sűrűbben, gyakorlatilag havonta teszi ezt meg. S abból az látszik, hogy a korábbi 5,5 százalék környékéről ez 4,6 százalékra csökkent idén januárra, s azóta az index emelkedésével valószínűleg tovább csökkent. Vagyis a piaci emelkedés egyik rugója, hogy az elkövetkező évek profitbővülésében egyre kisebb kockázatot látnak a befektetők, s ezért egyre kisebb várható hozam mellett is megveszik a részvényeket. Azaz elég nagyot növekedett az optimizmus, ami nem biztos, hogy jó tanácsadó.
a magyar, az amerikai, az osztrák
és a német piacokon.
