Egyelőre nem fizette ki az esedékes 83,5 millió dolláros kamatkötelezettségét a nemzetközi kötvényadóssága után a szellemvárosairól ismert kínai ingatlanóriás, az Evergrande, és nem is tájékoztatta a külföldi befektetőket, hogy mi a terve ezzel. Jövő héten egy újabb 47,5 millió dollárt kellene fizetnie egy másik dollárkötvény után.
A cégnek egy hónapja van a fizetésre, azt követően válik hivatalosan nemfizetővé a kötvény, és akkor kerülhet csődbe a vállalkozás. A jelek egyáltalán nem jók, a hírek szerint a belföldi hitelezőkkel is csak megállapodás után tudták rendezni a lejáró adósságtörlesztést. Egyes Evergrande kötvények hozama a többszörösére emelkedett, ami azt jelenti, hogy a befektetők nagyjából értéktelennek látják az eszközt, és semmi esélyt nem látnak arra, hogy visszakapják a pénzüket. A piac azonban a jelek szerint kezd túllépni ezen a problémán, egyelőre nem látják igazán nagy jeleit a válság terjedésének, ezért egyelőre inkább optimista a piaci reakció.
Az Evergrande azóta borzolja igazán a kedélyeket, hogy augusztus végén – szembemenve a korábbi évek optimista tájékoztatásaival – figyelmeztetést adtak ki, hogy akár csődbe is mehetnek. Azóta értékének több mint 70 százalékát, év eleje óta ennél is nagyobb részét vesztette el a cég a hongkongi tőzsdén.
Önmagában egy másik kontinensről nézve nem lenne akkora baj, hogy egy kínai vállalat értéke 13 milliárd dollárról 4 milliárdra esik, az viszont annál inkább, hogy ennek a cégnek 300 milliárd dollár tartozása van (ez több, mint a magyar államadósság kétszerese, a kínai GDP-nek pedig 2%-ával egyezik meg). Ezért ha problémák vannak az adósságai törlesztésével, akkor egy irdatlan adósságtömeg válna hirtelen nemfizetővé, ami hatalmas tovagyűrűző kockázatokat okozhat a kínai és még a nemzetközi pénzügyi rendszerben.
A vállalat nagyjából 19 milliárd dollárral tartozik külföldi ügyfeleinek, főleg bankoknak és hedge fundoknak. A tartozás többsége azonban belföldi: építőipari alvállalkozóknak, beköltözni vágyó ügyfeleinek – ők másfélmillióan lehetnek –, kínai bankoknak és a kínai államnak, sőt, kisbefektetőknek is tartoznak hatalmas összegekkel. A lakásvásárlók biztonsága érdekében a kínai hatóságok már át is vették a felügyeletet az Evergrande számlái fölött, annak érdekében, hogy abból az ingatlanok fejlesztését finanszírozzák, így mentve az alvállalkozókat és az előleget fizető majdani lakástulajdonoskat. Egyúttal akadályt képezve, hogy a kifizetések a kötvénytulajdonosok felé megtörténjenek.
Az Evergrande ingatlanfejlesztési üzleti modelljében bizonyos szempontból kódolva volt az eladósodás. A kínai ingatlanfejlesztők általában kevés tőkével működnek, a lakásvásárlók még a projekt elkezdése előtt komolyabb előleget fizetnek (ami az ingatlanfejlesztő cégnél adósságként jelenik meg), az építőipari alvállalkozókat pedig jelentős csúszással fizetik ki, általában miután már befolyt a pénz a lakások értékesítéséből. A gyorsabb növekedéshez azonban több beépíthető területre van szükség, ezek megszerzéséhez pedig jelentős hiteleket kezdtek bevonni. Az Evergrande most is több évre elegendő, fejlesztésre alkalmas földterületet birtokol.
Ez egészen addig működik, amíg az összevásárolt földek piaci értéke gyorsabban nő, mint az utánuk fizetett kamat. Illetve amíg a cég tovább tud nőni, újabb és újabb projektekbe belevágni, hogy legyen pénzáram. Az Evergrande ennek megfelelően igen nagyra nőtt, több mint 1300, egyenként is óriási projektjük fut egyszerre több mint kétszáz városban. Csakhogy azt már évek óta látni lehet, hogy projektjeik közül számos kifejezetten rosszul lett megtervezve, és különböző okokból nem tudták befejezni őket, vagy éppen a keresletet kalkulálták félre és nem volt elég vevő.
A fenntarthatatlan adósságnövekedés nem volt éppen titok a befektetők előtt. Ők viszont azzal a hozzágondolt garanciával viszonyultak az Evergrande-hez, hogy ha baj lesz, akkor a kínai állam biztosan ki fogja segíteni ezt a céget, hiszen annak bedőlése több millió lakásvásárlót és alvállalkozót semmizne ki, nem is beszélve a pénzügyi rendszerben továbbgyűrűző kockázatokról. Úgy is tűnhetett, hogy hiába magáncég az Evergrande, az állampárttal szoros viszonyban volt.
Az Evergrande sok mindennel foglalkozott ingatlanon kívül is, nem véletlenül szinte mindig azzal, amit a kínai állampárt vezetősége célként kijelölt: amikor a kínai futballkultúra fejlesztése volt a cél, akkor fociklubot vásároltak, amikor az elektromosautó-gyártás fejlesztése, akkor elektromos autó üzletág alapítását jelentették be.
Nagyon jól feküdt a pártvezetésnél – különösen helyi szinten -, hogy nem csak a legnagyobb városokban, hanem kevésbé ismert másod- és harmadvonalbeli (de európai mércével természetesen szintén gigantikus) városokban is építkeztek. Ezeknél a helyi államigazgatási szerveknek gyakran a bevételek jelentős része jött az Evergrande földvásárlásaiból, de a lekötelezettség kölcsönös volt, hiszen a megfelelő földterületeket sem lehetett megszerezni az államapparátus rokonszenve nélkül.
Ezért sokáig úgy tűnhetett, hogy az Evergrande védve van, ott áll mögötte a kínai állam. Hszi Csin-ping azonban az utóbbi években egyre kiterjedtebb eszközökkel próbálja letörni a túl nagyra nőtt magángazdasági szereplőket. A kínai technológiai szektor megrendszabályozása után most a hosszú ideje problémásnak tartott ingatlanfejlesztőket is utolérhette Hszi nemtetszése, aki már évekkel korábban jelezte a „közös jólét” gondolat jegyében, hogy az ingatlan lakóhelynek van, nem spekulációnak.
A kínai állam az utóbbi években tett is olyan konkrét lépéseket, amelyek az ingatlanárak emelkedése ellen hatottak, és ez érzékenyen érintette az ingatlanfejlesztők üzleti modelljét. Az Evergrande esetleges összeomlása – és kimentésének elmaradása – mindenképpen arra utalna, hogy nincs ott az az implicit állami garancia, amit a befektetők többnyire odagondoltak. A kérdés most inkább az, hogy mennyire lehet korlátok között tartani a pénzügyi problémákat.
Az teszi igazán rendszerszintű problémává az Evergrande-ot, hogy ez a cég csak a legagresszívabb, legeladósodottabb szereplő egy egészen nagy iparágban, ahol tucatnyi, méretében összevethető vállalat van még rajta kívül. A China Vanke például nagyobb, és nekik is van 250 milliárd dollár adósságuk, egy másik szereplő, a Country Garden Holdings pedig 270 milliárd dollárral tartozik, és ezek csak a legnagyobb szereplők.
A nyugati pénzügyi szereplők egymással versengve bizonygatják, hogy nincs nagy közvetlen kitettségük a kínai ingatlanszektorban, de valójában kiszámíthatatlan, hogy mely ázsiai partnereiket érintheti az ügy érzékenyen. Az Evergrande körüli aggodalmak az utóbbi hetekben látványos problémákat okoztak a kockázatosabb ázsiai kötvények 428 milliárd dolláros piacán, ahol drámaian emelkedtek a hozamok. A kínai hatóságok dolga tehát egyáltalán nem lesz egyszerű, ha korlátozni kívánják a megállíthatatlannak tűnő csődhelyzet következményeit.
A bejegyzésben foglaltak kizárólag az író személyes véleményét tükrözik és nem tekinthetőek az Erste Bank Hungary Zrt., az Erste Befektetési Zrt. vagy az Erste Alapkezelő Zrt. hivatalos szakmai álláspontjának. A bejegyzés tartalma nem minősül befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak.
Forrás:
Kép: Shutterstock Inc.
https://www.cnbc.com/2021/09/24/evergrande-debt-crisis-83-million-interest-payment-on-dollar-bond-.html
https://www.chinaghostcities.com/evergrande.html
https://www.ft.com/content/0b03d4de-1662-4d30-bcfd-c9bae24fa9cc
https://www.bloomberg.com/news/articles/2021-09-20/understanding-evergrande-the-chinese-real-estate-conglomerate-that-s-nearing-collapse
https://www.bloomberg.com/news/articles/2021-09-23/bankers-hurry-to-reassure-market-about-their-evergrande-exposure?srnd=premium-europe&sref=RZE0AfwX
https://www.ft.com/content/7ac2d661-5a63-4768-91a1-182f02b2afa5
