A július elejére meghirdetett OPEC találkozó a papírforma megállapodás helyett látványos konfliktust hozott a kartell és az egyik legstabilabbnak tekintett tag, az Egyesült Arab Emirátusok között. Az OPEC nem fog szétesni a viszály miatt, de a mostani helyzet rávilágít arra, hogy ha Szaúd-Arábia nem kezeli gyorsan és hatékonyan az érdekellentéteket, akkor könnyen borulhat a kényes egyensúly a kőolajtermelő országok között. Ez pedig akár olyan helyzetet is teremthet, mint amit tavaly márciusban láttunk, amikor a látványos perpatvar soha nem látott kőolaj kínálat robbanást és a nyersolaj árak összeomlását eredményezte. A mostani bizonytalanság rosszat tesz a kőolajpiacnak hosszú távon, mivel ha a kartell konfliktuskezelő képességébe vetett bizalom megrendül, az még inkább visszafogja a szervezeten kívüli beruházásokat. Ez pedig elégtelen kőolaj kínálatot és magasabb fogyasztói árakat eredményezhet.
A piac a július 1-ére meghirdetett OPEC találkozóval kapcsolatban papírforma eredményre számított. Mivel tavaly április óta az OPEC és a vele szövetséges országok közti koordináció gördülékenyen halad, nem volt kérdéses, hogy gyorsan és könnyen sikerül majd megállapodni az év hátralévő részében a termelés változtatásáról. A piacon már korábban kiszivárogtak hírek arról, hogy a tagállamok termelésnövelést szeretnének, hogy a mostani túlkeresletes piacnak enyhülést nyújtsanak, és tovább növeljék bevételeiket. Úgy tűnt, hogy a 2021 év végéig tartó, minden hónapban történő 400 ezer hordós OPEC kínálatnövelésnek és a keretrendszer 2022 végéig történő meghosszabbításának nem lesz akadálya. Ekkor jött azonban a vétó az Egyesült Arab Emirátusok részéről. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy még a mai napon (július 5.) sincs végleges egyezség az OPEC+ részéről, hogy milyen jövőbeli politikát kövessenek.
Mielőtt megértenénk az Emirátusok és az OPEC konfliktusát, érdemes visszamenni az időben, és megérteni azt, hogy mi a most életben lévő OPEC megállapodás keretrendszere. A kartell és a vele szövetséges Oroszország 2020. márciusában nem tudott egyezségre jutni a termelés jövőbeli alakításáról. Ez a fejlemény - a koronavírus járvány okozta keresleti sokkal együtt – az olajárak összeomlását eredményezte. Mind Oroszország és a vele szövetséges termelő államok, mind az OPEC annyit termelt, amennyi kifért a csövön, jelentős túlkínálatot okozva a világpiacon. A készletek nagysága globálisan közel 600 millió hordóval nőtt 2020. márciusa és júniusa között, a kínálat 25-30 millió hordóval haladta meg a keresletet április hónapban. A helyzet az olajpiacon semleges Egyesült Államoknál is kiverte a biztosítékot és Trump elnök közvetítésével 2020. áprilisában megállapodást kötött az OPEC és Oroszország a termelés visszafogásáról. Ennek az áprilisi megegyezésnek az alapja az volt, hogy az országok 2018. októberi termelési értékeket veszik referenciának és a részt vevő felek ehhez a volumenekhez képest – egy-két kivételtől eltekintve, mint a szankciók által sújtott Irán, Venezuela és a polgárháborús Líbia – csökkentik kihozatalukat. A kartell azóta havonta virtuálisan ül össze és sikeres tudja kontrollálni a kínálatot, miközben a világ kőolaj kereslete a koronavírus járvány enyhülésével újra nő. Úgy tűnik, minden szép és jó, csakhogy a háttérben vannak feszültségek, melyek most jöttek elő, kicsit elsötétítve az OPEC-ről kialakított pozitív képet.
A világ likvid szénhidrogén termelése és a fogyasztás egyensúlya (millió hordó/nap)
Forrás: Amerikai Energiaügynökség (EIA), Short-Term Energy Outlook 2021. június
Az Egyesült Arab Emirátusok és az OPEC, illetve Szaúd-Arábia közötti konfliktus nem új keletű. Ennek jelei már tavaly novemberben látszottak, amikor a kisebbik arab állam vétóval fenyegetőzött. A konfliktus részben a kőolajtermelésről, részben a politikáról szól. Az előbbi alapja, hogy a korábbi befektetéseknek és a nemzetközi olajcégek beengedésének köszönhetően az Egyesült Arab Emirátusok kőolaj termelő kapacitása 3,8-4,0 millió hordó/napra nőtt az elmúlt három évben, szemben a 2018. októberi 3,2 millió hordó/nap termelési volumennel, ami a mostani termeléscsökkentési megállapodás referenciaértéke. Az ország tehát bőven a kapacitásai alatt hoz olajat a felszínre, szemben más OPEC tagállamokkal, akiknél nem nőtt az olajipar. A politikai konfliktus pedig elsősorban a két arab ország, Szaúd-Arábia és az Emirátusok között feszül. Az utóbbi ország és vezetője, bin Zayed Al Nahyan szeretne távolodni a szaúdi vezető Mohammed bin Salmantól az utóbbi ország erőszakos politikája és túlzott arab öbölbeli befolyása miatt. Az Egyesült Arab Emirátusok ugyanis nem akar Szaúd-Arábia kistestvére lenni, politikájában is meg szeretné magát különböztetni az extravagáns és erőszakos szomszédos országgal szemben. Ez a törekvés és megkülönböztetés az olajiparra és az OPEC politikára is rányomja bélyegét.
Azt gondolom, hogy a mostani helyzetet sikerülhet még megoldani a szaúdi politikának. Azonban az bizonyos, hogy ha az OPEC-et egyben akarja tartani a szaúdi vezetés, kezelni kell az Emirátusok ambícióit. Bin Salman korábbi politikája, a jemeni fegyveres konfliktus vagy Jamal Khashoggi megölése arra késztette a nyugat felé nyitottabb Egyesült Arab Emirátusokat, hogy távolodjon a szomszédos baráti országtól. Ezek a lépések a még nem túl demokratikus Közel-Keleten is kiverték a biztosítékot. Valószínűleg az utolsó percben vagyunk, hogy a tavaly áprilisi keretmegállapodást átgondolja a kartell, de további keménykedéssel inkább csak azt éri el Szaúd-Arábia, hogy az 1967 óta tag és harmadik legnagyobb termeléssel rendelkező Egyesült Arab Emirátusok kilép az OPEC-ből. Ez senkinek sem érdeke rövidtávon. Ráadásul a növekvő globális kőolaj kereslet és az USA palaolaj termelőinek lassú reakciója ismét az OPEC-et hozza befolyásoló pozícióba. Túl sokat veszíthetnek tehát az olajtermelők, ha felborul az egység. Emiatt lehet új megegyezés, de nyilvánvaló, hogy valamiben engednie kell az OPEC-nek, mert az Emirátusok saját útra léphet, ha nem fogadják el a többiek a törekvéseit.
