A finn Neste olajcég naponta követi az Ural típusú kőolajra vonatkozó finomítói marzsokat, melyek kiváló referenciát jelentenek a MOL-nak és a lengyel finomítói cégeknek is.

A Neste finomítói marzs alakulása az elmúlt 6 hónapban (dollár/hordó)

Forrás: Neste Oil, https://www.neste.com/corporate-info/investors/market-data/refining-margins

Jól látható, hogy május közepén a Neste által követett marzsok élesen zuhantak. Nézzük meg, mik voltak a fő okok.

A Neste dízel és benzin árrésének alakulása az elmúlt 6 hónapban (dollár/hordó)

Forrás: Neste Oil, https://www.neste.com/corporate-info/investors/market-data/oil-product-margins

Tisztán látható a fenti ábrán, hogy a marzscsökkenés legjelentősebb oka a dízel árrések összeesése volt. A dízel marzs áprilisban még nagyon erős volt, de májusra ez masszívan lecsökkent. Ennek a következők az okai:

• Áprilisban a benzinkereslet visszaesése a válságot megelőző szintekhez képest 40-60%-os volt, a dízelé csak 15-20%. Májusban jelentősen nőtt a benzin kereslete a gazdaságok visszanyitásával, ezért a finomítók növelni tudták a kapacitás kihasználtságot. A dízel kereslete csak kismértékben nőtt ehhez képest. Ennek a hatása azonban az lett, hogy a dízel kínálat masszívan nőtt Európában, mivel a benzin mellett arányosan több dízel is a piacra jut. A korábbi dízelhiány megszűnt, sőt inkább túlkínálatossá vált a piac.
• Az ázsiai finomítók, főleg a kínai termelőegységek rákapcsoltak részben központi nyomásra is. Mivel az olajtermék-kereslet Ázsiában is 10-15%-kal csökkent, jelentős túlkínálat alakult ki finomított termékekből. Ennek hatására Ázsia növelni kezdte a dízel exportot Európa felé.
• A jet kereslet, mely 90%-kal zuhant áprilisra, továbbra is nyomott. A finomítók a repülőbenzin (jet) molekulákat elsősorban a dízel irányba tudják alakítani, így a korábbi 5-10%-os jet kihozatal jelentős része a dízel mennyiséget növelte.
• Az olajár masszívan erősödni kezdett az elmúlt hetekben. Áprilisban a Brent átlagár 18,5 dollár volt, míg májusban az átlagár 29 dollárra ugrott hordónként. Ráadásul az OPEC+ megállapodás miatt a nehéz, kénes olaj kínálata leszűkült. Ennek eredménye az lett, hogy az Ural és a Brent közti árkülönbség mínusz 0,7 dollár/hordó értékre esett, vagyis az Ural drágább volt, mint a Brent ár. Erre tavaly április óta nem volt példa, általában a könnyű és alacsony kéntartalmú Brent 1-3 dollárral drágább, mint a közepes szénláncú és magasabb kéntartalmú Ural. A magasabb olajár önmagában is növeli a finomítási költséget, mivel a folyamat során 8-10%-át elégetik a finomítók a betáplált olajnak.

Észak-európai Brent és Ural közti árkülönbség (USD/hordó)

Forrás: PKN Orlen

A kisebb marzsok valószínűleg egy darabig velünk maradnak. A finomítók persze előbb-utóbb reagálnak majd a kapacitáskihasználtságok csökkentésével, és várhatóan az európai olajtermék kereslet is tovább kúszik felfelé. Azonban a mostani szituáció kihozta az évek óta lappangó problémát: Európában napi 2-2,5 millió hordó feles finomítói kapacitás van, ami nehezen állja a versenyt a hatékonyabb ázsiai és közel-keleti vetélytársakkal szemben. A megoldás a kapacitások végleges bezárása lenne, de ez politikailag nehezen keresztülvihető. Erre a legjobb példa a MOL: a cég évekig küzdött a sisaki finomító bezárásáért a horvát állammal. Ha az olajtermék keresleti/kínálati európai piaci helyzete nem javul, akkor a másik INA finomítónak, a Rijekának sincs igazából fényes jövője. A MOL többi egysége szerencsére jobb állapotban van, belső piacra termel, és jelentős petrolkémiával is rendelkezik, így azok túlélési esélyei jobbak. A végleges megoldás az lenne, ha a felesleges spanyol, olasz, francia, görög, és észak-kelet európai finomítókat bezárnák a tulajdonosok. Erre azonban még évekig várni kell.