Az április 20-i nap örökre bevésődött az olajbefektetők memóriájába, mivel ezen a napon lett a világtörténelem során először negatív a WTI határidős ára, miután a májusi határidős kifutás előtt pánikszerűen zárták a spekulánsok a pozícióikat. Vajon ez az esemény előfordulhat-e a másik, számunkra fontosabbnak tekintett irányadó kőolajterméknél, a Brentnél is? Nagy valószínűséggel nem, bár teljesen ki sem lehet zárni ezt a forgatókönyvet. Erről szól ez a rövid írás.
A WTI és a Brent struktúrájában eltérő. Az amerikai WTI leszállítási pontja az oklahomai Cushing. Ebben a párezres kisvárosban futnak össze az USA középső államainak olajvezetékei és jelentős, 76 millió hordós tárolói kapacitás is található itt. A chicagói CME tőzsdén kereskedett határidős kontraktusok kifutásával a kőolaj leszállítása kizárólag fizikai formában történik, tehát aki vételi pozíciót vásárolt, annak átvételi kötelessége, aki eladási pozícióit nyitott, annak a félnek pedig eladási kötelezettsége van fizikai formában erre a pontra leszállítani a WTI specifikációjának megfelelő kőolajat, ha egy határidő kifut. A nagy vételre és olajtartásra játszó spekuláns alapok, mint az USO, nem akartak kőolajat átvenni, hiszen nekik nem ez a mandátumuk, egyébként sem tudták volna fizikailag eltárolni ezt a nyersanyagot. Ezért ők igyekeztek a határidő lejárata előtt bezárni vételi pozíciójukat, és átkötni egy későbbi lejáratra a meglévő kötéseiket. Csakhogy a vételi oldal kiszáradt, ami rákényszerítette a beragadt befektetőket, hogy inkább ráfizetéssel is, de szabaduljanak a még nyitott állománytól.
Az európai Brent határidős kereskedésének feltételei ettől eltérőek. Egyrészt nincs fizikai leszállítási követelmény, az elszámolás pénzügyi alapokon is történhet egy előre meghatározott olajkosár index ára alapján (Brent Price Index), amit általában az első és a második lejárat mozgóátlagából és egyéb tényezőkből állítják össze transzparens formában. A kereskedés tengeri leszállítású olajra szól az az ARA (Antwerpen-Rotterdam-Amsterdam) háromszög valamelyik kikötőjébe, illetve az ICE Brent esetén New York körzetébe. A Brent leszállítása egyébként szélesebb alapú is, mint a WTI. Eredetileg a leszállítást kizárólag északi-tengeri Brent típusú kőolajra engedte az elszámolóház, ami a Royal Dutch Shell olajcég által meghatározott északi-tengeri olajfajta elnevezése. (Más források szerint ez egy betűszó, ami a különböző Északi-tenger alatt található rétegek neveiből származik. ) A lényeg, hogy kizárólag az Északi-tengerből származó könnyű és alacsony kéntartalmú olajféleség felett meg az előírásoknak. A specifikáció az elmúlt 20 évben átalakult, miután az északi-tengeri forrásból jóval kevesebb olaj származik. Ma a leszállítás az ún. BFO kosárból (Brent, Forties, Oseberg, Ekofisk) történhet, ami lefedi az északi-tengeri és a norvég kihozatal nagy százalékát. A jövőben tervezik, hogy a leszállítást más könnyű kőolajfajtákkal is végre lehessen hajtani – akár WTI, akár a nigériai Bonny Light is lehet ez – így szélesebb lehet az index fizikai alapja. Mindenesetre a Brent az észak-atlanti terület irányadó olajfajtája, mind Londonban, mind New Yorkban kereskednek vele. Fontos azonban, hogy a lejáratok esetében választhatnak a felek, hogy pénzbeli elszámolást vagy fizikai leszállítást kérnek, jellemzően az előbbi történik.
A Brent esetében csak akkor lehet negatív ár, ha a világ összes tárolója betelik olajjal, s gyakorlatilag minden nagyobb központban nulla alatti olajár alakul ki. Erre vajmi kevés esély van, mivel az olajcégek az alacsonnyá váló árak miatt kénytelenek lesznek erővel lezárni a kútjaikat, mielőtt ez a helyzet bekövetkezne. Az olajat nem lehet csak kiönteni a természetbe, mert ez természeti katasztrófát okoz. De a globális kitermelési rendszernek van flexibilitása ilyen helyzetben is: például el lehet közvetlenül is égetni a kőolajat (ez teszi Szaúd-Arábia is normál időkben) vagy növelni a finomítói futást vagy lefojtani a kutakat. A rendszerben az utolsó lépés, hogy a termelők ingyen vagy ráfizetés mellett adják el a kitermelt nyersanyagot. Ezért sem hiszem, hogy tartósan sor kerülhet negatív árakra. A májusi határidő negatív árfolyama inkább a WTI termék struktúrájának a közvetlen következménye, nemcsak a többlet olajkínálat és az elégtelen tárolói kapacitás miatt alakult ki.
Az utóbbi napokban ráadásul két fontos folyamat is elindult: egyrészt a termelők elkezdték a kevésbé nyereséges vagy könnyen visszaindítható termelés lefojtását szerte a világban. Másrészt elindult a nagy gazdaságok újranyitása. Az első eredmények vegyesek. Az emberek óvatosak, nem rohannak ismét a munkahelyükre, sőt, még a nem munkacélú utazások száma is csökkent. Van azonban néhány tényező, ami reményt ad az olajiparnak. Egyrészt nő az utazásokon belül az egyéni személygépkocsik aránya, mivel félnek az emberek a tömegközlekedéstől, hiszen itt magasabb a fertőzésveszély. Másrészt nő az egyszer használatos műanyagok kereslete higiéniai okok miatt. A maszkok fő alapanyaga polipropilén, ami kőolaj vagy földgáz alapú. A csomagolóipar extra kereslettel néz szembe a növekvő kiszállítások és nagyobb csomagolási igény következtében. Ezek az extra tényezők emelik a szánhidrogén keresletet.
Elképzelhető, hogy amíg a gazdasági kilábalás csak lassú, L-alakú lesz, addig az olajkereslet gyorsabban áll helyre. Ez gyorsabban leapaszthatja a felgyülemlett, hatalmas készletet. Ne feledjük azt sem el, hogy az OPEC+ megállapodás részeként 9,7 millió hordó/nap kínálatvágásra szánta rá magát Oroszország, az OPEC és a többi termelő ország, mely május 1-től szinten segíthet az új egyensúly kialakításában. Ezért van rá remény, hogy a következő hetekben elkerüljük a negatív olajárakat, ami így csak egy egyszeri rémálomszerű eseményként vonul majd be az olaj 160 éves történelmébe.
