Paráztat, de kis sikerrel!

Tegnap Powell eléggé héja hangot ütött meg a kongresszusi meghallgatásán. Hangsúlyozta a magas inflációt, ami továbbra is messze a kitűzött cél fölött van, s azt is, hogy még hosszú az út, hogy visszatérjen a kitűzött 2 százalékos célhoz. Újra elővette a munkaerőpiaccal kapcsolatos retorikát. Nevezetesen, hogy még mindig feszes a piac, hiszen például a nyitott állások száma is magas. Különben jogos, hogy a munkaerőpiaccal foglalkozik, mert a reáljövedelmek újra növekedésnek indultak. Míg 2021 márciusa óta folyamatos csökkenés volt megfigyelhető az átlagos órabérekben, s nem volt ritka a 3 százalékos év per év csökkenés sem, addig májusban újra a pozitív tartományba érkezett ez a szám. Igaz, csak 0,2 százalék volt a növekedés, de az infláció letörésének szempontjából mégis csak fontos tényező, hogy a munkavállalók újra többet tudnak költeni.

Szóval tényleg van oka aggódni a fő jegybankárnak, arról nem is beszélve, hogy a maginfláció abszolút nem alakul olyan fényesen, mint a teljes inflációs mutató, hiszen az energiaárak csökkenése húzta le azt, s még mindig magasan, 5,3 százalékon áll a CPI 4 százalékával szemben. Arra pedig nincs ráhatása a Fed-nek.

Viszont a hatás igazán érdekes. Továbbra sem hiszik el a kötvénykereskedők, hogy további 50 bázisponttal 5,5-5,75 százalékra emelkedik az irányadó ráta tartománya. Ugyan az ügyletek árazása alapján számított kamatpálya emelkedett a beszéd hatására egy leheletnyit, de igazándiból továbbra is csak egy 25 bázispontos kamatemeléssel számolnak a piaci szereplők idén. S jövő év elejére megint egyre erősebben áraznak egy kamatcsökkentést.

Mindeközben a részvénypiacokon azért elkezdtek újra aggódni. Vagyis inkább folytatták az aggódást. Hiszen az S&P500 három napja csökken a lokális csúcs, a 4.448 pont után. S itt álljunk meg egy pillanatra. A nagy házak stratégái idén év végére 4.500 pontos S&P500-at várnak. Azaz már most 1,2 százalékra megközelítette a célértéket az index, miközben a kockázatmentes hozam 5 százalék fölött van, s még növekedhet is. Vagyis semmi különös nem történik. Korrigál a piac. Az MACD indikátor alapján eladási jelzés még nem érkezett, de az is benne van a pakliban, hogy egy-két napon belül megjön az is. A technicista elemzők szerint – s szerintünk sincs – baj, legalábbis addig, míg a támaszok el nem esnek. Ezek közül talán a 4.200 pontos szint a fontosabb, habár 4.300 pont fölött is van egy – talán – gyengébb támasz.

A DAX esetében már új történelmi csúcsot is láthattunk, de akár csak néhány hónappal ezelőtt, most is jött a lefordulás a nagy örömködés után. Vagyis hintázó mozgással megyünk előre. Kettőt előre, egyet hátra. Nincs ezzel baj, csak azt mutatja, hogy az intézményi befektetők óvatosak, de ők is rendezik át a portfóliókat, mint ahogy a Deutsche elemzője is megjegyezte a minap (lásd tegnapi kommentár).

Még egy fontos dolog. Míg az év eddigi részében a jó nagy súllyal rendelkező néhány nagy kapitalizációjú, elsősorban technológiai, növekedési részvény húzta az amerikai indexeket, az elmúlt néhány hétben már az egész piacra jellemző egy általános elindulás fölfelé. Vagyis valami pozitívnak az elején járunk. Viszont nem biztos, hogy ennek az új dolognak a nyertesei az eddig emelkedő részvények lesznek, hanem lehet, sőt, valószínű, hogy az újonnan érkezők!