Az inflációs ráták tovább emelkednek, ami a központi bankokat a kamatemelések felgyorsítására készteti. Az Egyesült Államokban a fogyasztói árindex meglepő módon 1,0%-kal emelkedett májusban az előző hónaphoz képest, és éves szinten 8,6%-ot tett ki. Az ausztrál jegybankkal és az Európai Központi Bankkal két, korábban mérsékelt jegybank is átállt a „héják” (monetáris szigorítást pártoló) táborába. Ezzel párhuzamosan a pénzügyi környezet is romlott: a részvényárak csökkentek, a magas minősítésű államkötvények hozamai emelkedtek, a hitelfelárak pedig nőttek. Mindezen okok miatt megnőttek a reálgazdasági növekedés lefelé mutató kockázatai, azaz a recessziós kockázatok.
Különösen a fogyasztói hangulatindikátorok esnek, mivel a magas inflációs ráták csökkentik a vásárlóerőt. A múlt héten az Egyesült Államokban a fogyasztói hangulat június hónapra vonatkozó mutatója (a Michigani Egyetem előzetes becslése) minden idők legalacsonyabb szintjére esett. Ugyanakkor a hosszú távú inflációs várakozások (ugyanezen forrás) tovább emelkedtek (évi 3,3%).
A jövőbeli fejleményekkel kapcsolatos bizonytalanság három okból kifolyólag nagyon nagy
Először is jelentős a bizonytalanság a kibocsátási rés nagyságával kapcsolatban. Másodszor, az infláció dinamikájának (látszólagos) megértése alacsony. Ez mind a piaci szereplőkre, mind a központi bankokra vonatkozik. Ennek következtében az sem világos, hogy a gazdasági növekedésnek mennyire kell lehűlnie ahhoz, hogy a központi bank középtávon elérje az inflációs célt. Harmadszor, jelentős bizonytalanság van a monetáris politika és a gazdasági növekedés közötti kapcsolat becslésében. Hány irányadó kamatemelésre van szükség ahhoz, hogy a gazdasági dinamika bizonyos mértékben mérséklődjön? Bonyolítja a helyzetet, hogy a monetáris politika csak hat-tizennyolc hónapos késéssel hat a gazdaságra, és az infláció a gazdasághoz képest késleltetett változó. Ez bizonytalanságot okoz azzal kapcsolatban, hogy a központi bankoknak vajon sikerül-e a gazdaságot lelassítaniuk, vagy végül recessziót idéznek elő.
Ha a gazdaság már nagyon messze a potenciális szint felett működik, vagyis a kibocsátási rés nagy, akkor korlátozó kamatpolitikára van szükség (ami recessziót vált ki). Ha a termelési szint csak kis mértékben haladja meg a potenciális szintet, akkor lehetséges a gazdaság fokozatos helyreállítása (soft landing). Itt az a kockázat, hogy a központi bank elmulasztja a politika finomhangolását, és a túl erőteljes kamatemelések enyhe recessziót váltanak ki.
Inflációs dinamika bizonytalansága
A kérdés itt elvileg az, hogy a gazdasági szereplők racionálisan gondolkodnak-e az inflációról, vagy csupán a múltbeli inflációra reagálnak.
Racionális inflációs várakozások
Az első modellben nincs inflációs spirál. Ha a jelenlegi infláció a trend infláció felett van, akkor az a racionális várakozás áll fenn, hogy az infláció csökkenni fog. Ahhoz, hogy a csak átmenetileg emelkedett inflációról szóló történet hiteles maradjon, a központi bankoknak csak mérsékelt intézkedéseket kell meghatározniuk. Az irányadó kamatlábakat semleges kamatszintre emelik. Ebben az esetben a reálkamatszint alacsony marad (nulla százalékon). A gazdaság fokozatos helyreállítása (soft landing) lehetséges. Az Európai Központi Bank egészen a közelmúltig ebbe a táborba tartozott, mivel csak mérsékelt ütemű irányadó kamatemeléseket jelzett. Itt a kockázatot a túlságosan korlátozó politika jelenti (túl gyors emelések a túl magas kamatszinthez).
Adaptív inflációs várakozások
A második modellben egy inflációs spirál is elindulhat. Ennek oka, hogy vannak olyan adaptív várakozások, amelyek szerint az infláció jövőre magas (vagy még magasabb) lesz, mert idén magas (vagy emelkedő) volt. Ebben az esetben a központi bankokra nyomás nehezedik, hogy eléggé lehűtsék a gazdasági tevékenységet ahhoz, hogy megtörjék az inflációs trendet. Ez a forgatókönyv recesszióval jár, mert a reálkamatokat jelentősen a pozitív tartományba kell emelni. Jelenleg egyetlen központi bank sincs ebben a táborban, de ez jelenti a legnagyobb kockázatot a piacok számára.
Vegyes modell
Elképzelhető egy harmadik, vegyes modell is. Amíg az alapvető infláció alacsony szinten van, addig a gazdasági szereplők nem sokat gondolkodnak az infláción. Az inflációs trend (talán véletlenül) illeszkedik a racionális várakozások modelljéhez. Amikor azonban az infláció emelkedik, és hosszú ideig egy kritikus szint felett marad (az inflációs trend emelkedik), rendszerátalakulás következik be. A gazdasági szereplők aggódni kezdenek a jövőbeli infláció miatt. Jelenleg a központi bankok reménye az, hogy éppen elkerüljék a rendszerváltozást. A központi bankok a lehető leggyorsabban semleges szintre emelik a kamatlábakat, mivel az inflációs ráták jelentősen emelkedtek, hogy megakadályozzák az inflációs spirál rezsimjébe való átbillenést. A fejlett gazdaságokban egyre több központi bank áll át ebbe a táborba.
Összefoglalva
A gazdaság fokozatos stabilizálódása tehát három fő feltétel mellett lehetséges. Először is, a kibocsátási rés csak enyhén pozitív (nincs túlhevítés). Másodszor, az inflációs dinamika vagy tisztán racionálisnak, vagy egy fordulópontig racionálisnak írható le. Harmadszor, a központi bankoknak sikerül pontosan a kívánt mértékben mérsékelniük a gazdasági növekedést.
A cikk első alkalommal az Erste Asset Management oldalán jelent meg 2022.06.14-én.
A bejegyzésben foglaltak kizárólag az író személyes véleményét tükrözik és nem tekinthetőek az Erste Bank Hungary Zrt., az Erste Befektetési Zrt. vagy az Erste Alapkezelő Zrt. hivatalos szakmai álláspontjának. A bejegyzés tartalma nem minősül befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak.
Címlapkép: GettyImages
Higgy magadban és indíts Erste Future befektetést!
