Megkezdődött a dolgok helyre rakása…

Az elmúlt napokban megkezdődött a dolgok helyre rakása. S most nem a több, mint 120 oldalas jogszabálycsomagra gondolok, amely az uniós pénzek hazahozataláért és a jogállamisági keretek visszaállításáért felelős csomag. Hanem az egyedi intézkedésekre.

Az egyik ilyen lépés az üzemanyag ársapka eltörlése. Már többször leírtuk, hogy a rögzített ár nem jó megoldás, mert a fogyasztóval nem érzékelteti a valós költséget, ami túlfogyasztáshoz vezet. Ilyen volt különben a szocializmusban a támogatott kenyér és tej esete, amelyeket mesterségesen alacsony áron tartott az állam, ezért bődületes túlfogyasztás volt (pazarlás), s ez egyre nagyobb költséget jelentett az államnak. Teljesen fölösleges. Nem csak ezért, de emiatt a gondolkodás miatt, a szocialista gazdaság idővel megreccsent, és a rendszer összeomlott. A másik egy pozitív példa. Bár nehéz a kerozin kihozatalt növelni, de az iráni-amerikai háború hatására kialakuló hiánynak köszönhetően megugrottak az árak, kvázi dupláztak. Ez pedig arra ösztönözte az olajtársaságokat, hogy a kihozatalt amennyire csak lehet, eltolják a kerozin irányába. Például a Repsol 15-ről 20 százalékra emelte a kihozatalt, miközben a nem túl jó üzleti modellben működő légitársaságok számos járatot töröltek a kerozinhiányra hivatkozva, pedig csak a drága üzemanyagár miatt veszteségessé váltak a járatok. Azaz az áremelkedésnek köszönhetően a kínálat növekedett, a kereslet pedig csökkent. Ezzel is negatív visszacsatolást okozva a rendszerben (fékezve az áremelkedést) Különben az elmúlt hónapokban kialakított rendszer annyibban fentarthatóbb, hogy a valós ár és a védett ár közötti különbözetből adódó terheket az MSZKSZ (Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség) állja, hitelfelvétellel. Majd a hitelt az üzemanyagárba beépített magasabb MSZKSZ díjból törleszti. Vagyis a rendszer annyiban igazságos, hogy a költségeket időben tolja el, de továbbra is a fogyasztók fizetik meg. Ugyanakkor azért nyilvánvaló, hogy minél tovább áll fenn, annál inkább torzulhat az árképzési rendszer, amely a magyar piacot unikálissá tenné, a tipikusan és hosszú időn keresztül fennálló árakkal, mely megint csak fogyasztási anomáliákat okozhatna az országban. (Pl. inkább szlovák benzint vennénk...) Szóval jó a visszatérés, de ez a MOL vagy más olajtársaság profitját számottevően nem érinti.

A kamatstop pedig tudjuk, hogy régen okafogyottá vált, azt még a COVID járvány időszakában, illetve az azután megugró inflációs időszakban vezette be az Orbán-kormány a nagyot emelkedő referencia kamatokból adódó havi törlesztőrészlet növelések ellenében, s így értelemszerűen a nem fix kamatozású hitelekre volt érvényes. Azóta a kamatkörnyezet normalizálódott. A jegybanki alapkamat, s a BUBOR is a 15 százalék fölötti tartományból a közepes egyszámjegyű tartományba süllyedt. Szóval nem igazán indokolt a fenntartása. Ennek eltörlése a legtöbb esteben kismértékű havi törlesztőrészlet-emelkedést okozhat, míg azon ritka esetekben, ahol ez fizetési problémákat okozhat, futamidő hosszabbítással ezeket lehet orvosolni. Ugyanis ezen hitelek nagyon nagy része már a periódus vége felé jár. Éppen ezért az OTP esetében pl. a kamatstop intézménye már „csak” félévente mintegy 4 milliárd forint költséget okoz. Azaz a kamatstop őszi megszüntetése nem fog számottevő hatást okozni az OTP eredményében, amely 1.150 milliárd forint körüli érték, hanem inkább az igazságosság felé mozdul vissza. Még valami. A most kialakulóban levő makrogazdasági pályának köszönhetően a kamatszintek és a BUBOR is tovább csökkenhet. Ennek köszönhetően pedig csökkenhetnek a törlesztőrészletek, méghozzá piaci módon, senki kárára!

A KKV-k 3 százalékos hiteléről ne is beszéljünk. Hiszen őrületes arbitrázsra ad lehetőséget, amely a költségvetést évente 150 milliárd forinttal terhelte, azaz ennyivel járultak hozzá az adófizetők a KKV-k kockázatmentes jövedelem szerzéséhez. Ez nyilvánvaló igazságtalanság.

S még egy percre térjünk vissza a túlfogyasztásra. Tegnap a portfolió.hu podcast-ban az elhasználódott vízközmű rendszerről beszéltek. Miközben a rezsicsökkentésnek köszönhetően esik szét a rendszer – pl. a kerületben, ahol lakom szinte havonta van nagy csőtörés, amely akár kocsikat is elnyel – a hálózat a felújítások hiánya miatt egyre inkább fenntarthatatlan. Az ott megszólalt szakértő szerint 30.000 milliárd forintOT, a GDP egyharmadát kellene a rendszer felújítására fordítani, ennyit vettek ki nem csak az előző 16 év kormányai a rendszerből. A jövedelmek arányában egyre inkább csökkenő vízdíjak pedig azt eredményezik, hogy újra egyre többet fogyasztunk. Vagyis a beruházások terhére fenntartott olcsóság egyre inkább egy fenntarthatatlan pályára állítja az ivóvízfogyasztást Magyarországon. S ez igaz például a körforgásos gazdaságra is, ahol a feldolgozási ráta messze elmarad az Unió által megkövetelt mértéktől. Szóval előbb-utóbb ezekben a szegmensekben is helyre kell állítani a piaci viszonyokat. Az pedig a MOL és az ALTEO körforgásos gazdasági üzleti egységeire lehet majd jó hatással.