MOL-NIS sztori: felvásárlási ablak nyílik

A téli szünetben konzekvensen próbáltam kerülni az energiapiaci híreket, hogy az egész évben felém ömlő tömény információfolyam fárasztó hatásait kipihenjem. Persze az újságírók folyamatos telefonhívásai ébren tartottak, hiába próbáltam erősködni, hogy ez az időszak szent, ami azt jelenti, hogy nincs nyilatkozat, nincs kommentár vagy egyéb médiaszereplés. Így sem sikerült kiszűrni két fontos olajpiaci eseményről szóló hírt, amely meghatározó lehet a magyar tőkepiacra és gazdaságra nézve 2026-ban. Ez a MOL lehetséges szerbiai felvásárlási akciója, illetve a venezuelai elnök elrablása és a világ legnagyobb kőolaj tartalékával rendelkező ország jövőjének alakulása. Most az első történetről szeretnék írni, legközelebb pedig a venezuelai események hatásáról.

Az elmúlt hetekben folytatódott a szerb NIS véget nem érő története. A legfrissebb hírek arra utalnak, hogy a MOL a legesélyesebb befutó, hogy felvásárolja a déli szomszédunk vezető olajipari cégét. Bár mindkét ország politikusai megerősítették a tárgyalások hírét, de se a magyar, se a szerb vállalat nem nyilatkozott, hogy elkezdődött volna az átvilágítási folyamat vagy a konkrét tárgyalás. Ezzel együtt szinte biztos, hogy a háttérben elindult egy komoly felvásárlási akció.

Szerbia és Aleksander Vucic elnök számára létkérdés, hogy hamar megoldás találjanak a NIS problémájára. A cég 56,15%-ban orosz tulajdonban van, a kontroll a Gazpromnyeft nevű orosz vállalatóriásé. A szerb cég ellen az orosz tulajdonlás miatt az amerikai kormány 2025. január 10-én szankciókat vezetett be, tehát még Joe Biden kormányzása alatt indult a folyamat. Ezek az amerikai szankciók többszöri halasztás után tavaly október 2-án életbe léptek. És mivel a horvát Janaf, a NIS fő kőolaj szállítója nem kívánt szembemenni az amerikai kormányzati akarattal, a szerb vállalat nyersolaj ellátás nélkül maradt ettől az időponttól kezdve. Emiatt decemberben a szerbek kénytelenek voltak lekapcsolni a NIS egyetlen működő finomítóját a Belgrád melletti Pancsevóban. Ez az üzem a nyersolaj szükségletének 80%-át importálja, míg a NIS napi 17-18 ezer hordó kőolajat termel az ország északi, vajdasági részén. A pancsevói finomító névleges kapacitása 90 ezer hordó/nap. A nemzetközi piacon vásárolt napi 70-73 ezer hordó kőolaját kizárólag a Janaf által működtetett Adria rendszeren keresztül lehet beszállítani Szerbiába.

A szankciós nyomás hatására a szerb kormány és az orosz tulajdonos is hajlandóságot kezdett mutatni a NIS eladására. Az amerikai hivatal, az OFAC emiatt ideiglenesen enyhített a szankciókon. A NIS december utolsó napjaiban 2026. január 23-ig tartó mentességet kapott a szankciók alól, ami azt jelenti, hogy a szerb vállalat ebben az egy hónapnál is rövidebb időszakban ismét nyersolajhoz juthat. A társaság a hírek szerint már egy 85 ezer tonnás iraki szállítmányt be is hajózott a horvát Omisalj kikötőjébe, illetve egy líbiai szállítmány is úton van Szerbia felé. Vucic elnök szerint a pancsevói finomító január 17-én vagy 18-án újraindul, így a társaság január 25-én vagy 26-án már piacra tudja dobni az első készlet finomított termékét. Az persze nyitott kérdés, hogy mennyi nyersolajat sikerül összevásárolni és beszállítani ezen rövid időszak alatt, de valószínű, hogy március elejéig üzemelni fog Pancsevo.

Ami fontosabb fejlemény, hogy az OFAC március 24-ig jóváhagyta, hogy a NIS tulajdonlásáról szóló tárgyalások folytatódjanak. A hírek szerint a MOL mellett az Egyesült Arab Emirátusok olajcége, az ADNOC is érdeklődik a NIS iránt, de a politikai nyilatkozatokból az jön le, hogy a szerb kormánynak a MOL lenne a leginkább elfogadható vevő.

Mi is a MOL-t tartjuk az esélyesnek. Ennek három oka van. Egyrészt a két cég között jelentős a szinergia a közös piacok és a logisztikai kapcsolat miatt. A MOL komoly tapasztalatokkal rendelkezik a szénhidrogén termelés, a finomítás és a kiskereskedelem területén, ami a NIS számára is érték lehet. Ennek a szinergikus hatásnak a jelenértéke akár milliárdos tétel is lehet dollárban. Másrészt a két cég, melyek alapvetően tengerparttal nem rendelkező piacokon működik, közösen nagyobb erőt képvisel az olajbeszerzés területén az őket alapanyaggal ellátó Janaffal szemben. A horvát vállalat árbevételének 90%-a ettől a két csoporttól származik. Tervek születtek a MOL és a NIS olajvezetékeinek összekapcsolásáról is, ami lehetővé teszi, hogy a NIS közvetlenül orosz kőolajat vegyen, vagy ha ez nem elérhető, akkor Ukrajnán keresztül vásároljon kazah vagy azeri nyersolajat, amit az Odessza-Brody, illetve a Barátság rendszeren keresztül lehetne eljuttatni Magyarországon át Szerbiába. Végül ki kell emelni, hogy a Gazpromnyeft összességében nem végzett rossz munkát a szerb cég modernizációjában az elmúlt 15 évben. A Gazpromnyeft 2008 decemberében vette meg a NIS 51%-át 400 millió euróért, azóta ez az érték egyértelműen nőtt a NIS értékteremtő finomítói, energetikai és kiskereskedelmi beruházásainak köszönhetően.

Az ügylet nyélbe ütése ezzel együtt nem lesz egyszerű. Egyrészt az orosz tulajdonos láthatóan nem igazán kívánja eladni a szerbiai vállalatot, még úgy sem, hogy ez a huzavona a testvéri Szerbiát nagyon nehéz helyzetbe hozza. Másrészt nem biztos, hogy sikerül a vételárról megállapodni. Mi a 56,15%-os részesedés értékét 1,4 milliárd euróra taksáljuk, a könyv szerinti érték arányosan egy kicsit magasabb ennél. De lehet, hogy az orosz eladónak ez a reálisnak tekintett vételár nem elegendő. Szükség van még a szerb kormány és az amerikai hatóságok rábólintására is. Végül nagy kérdés, hogy kinek fizetheti ki a MOL a NIS ellenértékét. Nem, nem arról van szó, hogy erre a MOL-nak nincs pénze – a magyar olajipari vállalat a jelenlegi eladósodottsága mellett 3-4 milliárd eurót gyorsan kapna a finanszírozóitól, hanem, hogy eljuthat-e az összeg a Gazpromnyeft számlájára. A hírek szerint az OFAC nagyon nem támogatja, hogy újabb pénz jusson az oroszok zsebébe. Ez akár megint egy akadályozó tényező lehet, ami hosszabbíthatja a NIS kálváriáját.

A MOL egy sikeres felvásárlás esetén várhatóan vételi ajánlatot tesz a közkézen lévő mintegy 13%-nyi NIS részvényre, a szerb szabályok szerint minimum azon az áron, amennyiért a Gazpromnyeft részvényeit is megveszi. A szerb kormány nem kívánja a kezében lévő 29,87%-os pakettet eladni, sőt, felmerült az a lehetőség is, hogy 5%-kal még növelnék is a részesedésüket. Ennek a PR szempontontokon kívül sok jelentősége nincs , a szerb kormány jelenlegi részesedése is számos minősített kisebbségi jogot biztosít. Például stratégiai döntésekhez, mondjuk a finomító bezárásához vagy nagy értékű eszközök eladáshoz a szerb kormány jóváhagyása is szükséges. Ez a jog 35%-os részesedés esetén is azonos, mint a mostani helyzetben.

Végezetül még egy kérdés. Hogyan reagálhatnak erre a MOL részvények? Úgy gondolom, hogy az általam becsült 1,4 milliárd vagy ennél kedvezőbb vételár mellett a MOL részvények kedvezően reagálnának, vagyis áremelkedés lenne a papírokban. Ennél magasabb árazás mellett inkább stagnálás, vagy akár esés is jöhet rövid távon. Nem egyértelmű tehát a tőkepiaci hatás. Hosszabb távon pedig attól is függ a NIS akvizíció megítélése, hogy sikerül-e a valódi értékteremtés ezzel a felvásárlással. A MOL történelme során láttunk példát mindenre, elég csak az egyértelműen sikeres Slovnaft akvizícióra vagy a kevésbe sikeres INA felvásárlása gondolni.