Az Egyesült Államok szankcionálta a Lukoilt és a Rosznyeftet, a MOL-nál is gyorsulhat az orosz kőolajról való leválás folyamata

Az Egyesült Államok október 22-én szankcionálta Oroszország két legnagyobb olajvállalatát, a Lukoilt és a Rosznyeftet, hogy nyomást gyakoroljon Moszkvára az Ukrajna elleni háború miatt. Az amerikai kormány korábban már a Gazpromnyeftet és a Szurgutnyeftyegazt is szankciók alá vonta. A Rosznyeft és a Lukoil Oroszország olajtermelésének felét, illetve exportjának kétharmadát adják. Ennek következtében több kínai és indiai vállalat is tervezi, hogy leállítja az orosz nyersolaj vásárlását.

A MOL-csoport – amely évente 9-10 millió tonna orosz nyersolajat vásárol, ami az orosz export mintegy 4%-a – több oldalról is érintett lehet.

• Nem világos, hogy az USA kormánya miként fogja a szankciókat érvényesíteni. A MOL általában offshore közvetítő cégeken keresztül vásárol orosz alapanyagot, de szinte biztos, hogy ezen nyersolaj egy része a négy szankcionált orosz olajvállalattól származik. Trump és Orbán politikai kapcsolata segíthet a MOL-nak az intézkedések elkerülésében, legalább egy ideig. Azonban, mint az Európai Unió utolsó közvetlen orosz nyersolaj vásárlója, csak idő kérdése, mikor kényszerül a magyar vállalat lemondani erről a forrásról.
• Úgy vélem, ezek a szankciók felgyorsítják az orosz nyersolaj használatának kivezetését a MOL-nál. A magyar vállalat jelenleg tárgyalásokat folytat a Janaf-fal egy hosszú távú nyersolaj-tranzit megállapodásról – mivel a NIS most amerikai szankciók alatt áll, a Janaf jelenleg nem tud nyersolajat szállítani a szerb finomítóhoz. Így jelenleg a MOL az egyetlen ügyfele a Janaf-nak – ez jó alkalom lehet a horvát céggel való megállapodásra. Az amerikai szankciók potenciális fenyegetése azonban gyengítheti a MOL alkupozícióját a horvát vállalattal szemben.
• Fontos hangsúlyozni, hogy a Janaf és az Adriai-tengerről érkező ellátás nem az egyetlen lehetőség Magyarország és Szlovákia csővezetékes nyersolaj-ellátására. A MOL-nak évente 11-12 millió tonna nyersolajat kell importálnia a két belső, tengeri kapcsolattal nem rendelkező finomítójába (Pozsonyi és Dunai Finomító). Lehetséges, hogy a MOL kazah vagy azeri nyersolajhoz is hozzáférhet orosz termelőkkel kötött csereügylet révén, vagy úgy, hogy a nyersolajat Odesszába szállítják, majd az Odessza–Brody, illetve a Barátság (Druzsba) vezetéken keresztül juttatják el Szlovákiába és Magyarországra. A MOL ezt a lehetőséget is vizsgálja. Az odesszai kikötő olajszállításra való használatával kapcsolatban azonban vannak biztonsági aggályok, mivel Oroszország többször is rakétákkal és drónokkal támadta ezt a kikötőt, többek között akadályozva azt, hogy Ukrajna azeri finomított terméket vásároljon.
• A MOL a Dunai Finomító területén számos beruházást hajt végre annak érdekében, hogy a Pozsonyi és a Dunai Finomítóit teljes mértékben tengeri alapanyaggal tudja ellátni. Ezen projektek teljes beruházási költsége mintegy 500 millió dollár, és várhatóan 2026 végére készülnek el. A MOL megpróbálhatja felgyorsítani a beruházási folyamatot a külső nyomás miatt. A projektek közé tartozik egy nyersolaj-keverő és több tároló létesítmény építése, amely lehetővé teszi, hogy 8-10 különböző tengeri nyersolajból Urál-típusú keveréket tudjon előállítani és ezt bedolgozni a Pozsonyi és a Dunai Finomítóba.
• Az egyetlen pozitív fejlemény, hogy a MOL régiós versenytársa, a Lukoil, komoly bajba került a szankciók miatt. A Lukoilnak van finomítója Romániában (Petrotel) és Bulgáriában (Neftochim), emellett nagykereskedőként is jelen van több középkelet-európai országban. Korábban már eladta kiskereskedelmi tevékenységét néhány CEE országban. A Lukoil török finomítókat (STAR refinery) is ellát nyersolajjal.

Összefoglalva, az amerikai szankciók komoly fenyegetést jelentenek a MOL számára, különösen a közelmúltbeli dunai finomítói tűzeset után. A MOL hamarosan teljesen leállíthatja az orosz olaj vásárlását, attól függően, mennyi időt ad az USA az átállásra. A régiós üzemanyagellátás várhatóan stabil marad, de a MOL nehéz alkalmazkodási időszak elé néz.