A hétvégén Trump elindította a vámháborút. Első körben Kanadára, Mexikóra és Kínára vett ki rendre 25-25 és 10 százalékos vámot, de belengette az EU-ra vonatkozó vámok bevezetését is. Holnaptól első körben a két szomszédra...
A hétvégén Trump elindította a vámháborút. Első körben Kanadára, Mexikóra és Kínára vett ki rendre 25-25 és 10 százalékos vámot, de belengette az EU-ra vonatkozó vámok bevezetését is. Holnaptól első körben a két szomszédra és Kínára veti ki a vámokat, de hamarosan az EU is sorra kerül. Kanada azonnal válaszolt, s mintegy 106 milliárd dollárnyi amerikai árura tervez „ellen vámot bevezetni”.
Hogy miről is beszélünk, érdemes megnéznünk a számokat. Az amerikai deficit ebben a dekádban magasabban alakul, mint az előzőben, s a 2023-as visszaesés után újra növekedési pályára állt. 2024 novemberéig 1.073 milliárd dollár hiányt sikerült felhalmozni, ami 100 milliárddal több, mint egy évvel korábban (lásd a lenti grafikonokat). Mindezt majdnem 3.000 milliárd import és 1.900 milliárd export mellett. Úgy, hogy az import legnagyobb része a következő országokból származik: EU 554 milliárd, Mexikó 462 milliárd, Kína 399 milliárd, Kanada 374 milliárd. Ez a négy ország, illetve régió a teljes import 60 százalékát adja. Ugyanakkor az USA legnagyobb export piacai: EU 340 milliárd, Kanada 319 milliárd, Mexikó 306 milliárd, Kína 132 milliárd. Ez pedig az export 58 százalékát teszi ki. Szóval a vámháború — ha nem csökkentené a kereskedelmi forgalmat —, első körben cirka 250-260 milliárd dollárt, azaz a GDP 0,9 százalékát (az EU-s 10 százalékkal együtt valamivel több, mint 1 százalékát) hozná a konyhára. Azaz mintegy 1 százalékponttal javulna a költségvetés helyzete, amely a 7 százalék fölötti deficit esetében ugyan nem kevés, de messze van az elégségestől. Persze hasonló potenciális ellenvámok esetén az amerikai termékek mintegy 200 milliárd dollár tarifa emeléssel néznének szembe. Összességében mintegy 5 ezer milliárd dollárnyi áru kereskedelme nehezedne, ami import oldalon az amerikai GDP 10, export oldalon pedig 6,9 százaléka. Mindez jól mutatja, hogy komoly rombolást tud véghez vinni a helyzet eszkalációja.
Még valami. Az EU-n belül a legérintettebb országok: a németek (26,5%), az írek (17,3%), az olaszok (12,6%), a franciák (10%), a hollandok (5,7%) és a belgák (4,6%), ahol a százalék az EU-s teljes exporton belüli részesedést mutatja. Látható, hogy a németek a leginkább érintettek, s ezen belül az autóipar az egyik szenvedő alany, amely már a holnap bevezetésre kerülő vámokkal is kap egy pofont, hiszen a Volkswagennek, a BMW-nek és a Mercedesnek is van gyára Mexikóban.
Éppen ezért nem fogadták kitörő örömmel a híreket a börzék, amelyek amúgy is történelmi csúcs közelben tartózkodnak. Pl. a DAX – minden aggodalom ellenére – pénteken ütött új történelmi csúcsot. Talán nem meglepő, hogy most elsősorban az autógyártókat ütik, de az autóiparhoz kapcsolt vállalkozások (Infineon, Continental) is nagyot esnek. Mivel a vegyipari termékek képviselik az Amerikába irányuló exportban a legnagyobb arányt, ezért a BASF és a Bayer is a célkeresztben van.
S persze az amerikai cégeket sem kímélik, hiszen a de-globalizáció nyilván nem kedvez a globális, a globalizációból élő vállalkozásoknak. Abból pedig – mint tudjuk – sok van Amerikában. Ráadásul az amerikai piacok is magasak, azon belül is számos növekedési részvény, amely nem csak Amerikában van jelen. Szóval borítékolható a reakció.
Ugyanakkor ezzel nagy valószínűleg nem jön el a világvége, mint ahogy a Trump első ciklusában Kínára kivetett vámok esetében sem. A gazdaság alkalmazkodott. Most is ezt fogja tenni, de csökkenhetnek a növekedési kilátások, amelyek nagy valószínűséggel kihatással lesznek a részvényértékeltségekre is, elsősorban a növekedésiekre.
S még valami. Továbbra is azt gondolom, hogy az USA-nak és EU-nak jó esélye van arra, hogy megegyezzen és kisebb vámok kerüljenek kivetésre, vagy egyáltalán ne következzen be emelés. Persze az első 11 hónap 214 milliárdos Európával szembeni deficitje a legmagasabb Kína után (267 milliárd), de azért az EU 70 milliárd köbméter LNG gáz szükséglete bőven többletbe tudja lendíteni az USA-t az elkövetkező két év távlatában. Hiszen már néhány 10 milliárd köbméterrel több gáz vásárlása esetén is bekövetkezik ez, még jóval alacsonybab gázárak mellett is. Szóval továbbra is hiszek az egyességben, de az is igaz, hogy Európának van nagyobb szüksége az amerikai gázra, mint az USA-nak az európai eladásra.
Mindent egybevetve, egy várható eseményre lepődtek meg most rettenetesen a piacok. Ez pedig szerintem sok esetben az árazásoknak, na meg az árazások szétválásnak tudható be. Az alacsony értékeltségű (value), a kereskedelmi háború felé kevésbé kitett cégek továbbra is jó lehetőséget kínálhatnak a vételekben gondolkozó befektetőknek.
Az USA kereskedelmi egyenlege
Forrás: Bloomberg, Erste
Az USA importja
Forrás: Bloomberg, Erste
Az USA exportja
Forrás: Bloomberg, Erste
a biztonságos befektetések
kedvelőinek.
