Kedden tartja júliusi kamatdöntő ülését a Magyar Nemzeti Bank: a Monetáris Tanács arról dönt majd, hogy folytatódjon-e a kamatcsökkentési ciklus egy 25 bázispontos lépéssel vagy változatlanul hagyják az irányadó rátákat. Az alábbiakban...
Kedden tartja júliusi kamatdöntő ülését a Magyar Nemzeti Bank: a Monetáris Tanács arról dönt majd, hogy folytatódjon-e a kamatcsökkentési ciklus egy 25 bázispontos lépéssel vagy változatlanul hagyják az irányadó rátákat. Az alábbiakban utóbbi mellett szeretnék röviden érvelni.
Az elmúlt hetekben tapasztalt, relatíve kedvező piaci hangulat a kockázati étvágy emelkedését hozta. Kézzel foghatóbbá vált az amerikai kamatpálya és egyre biztosabbnak tűnik, hogy szeptemberben lépésre szánja el magát a Fed. Ezzel együtt az EKB múlt csütörtökön ködösebbé tette a kilátásokat. Semmi sincs kőbe vésve. Amennyiben a világ vezető jegybankjai az év utolsó harmadában valóban a most kialakuló kép szerint (legalább) kétszer csökkentenek kamatot, akkor az MNB-nek is lesz lehetősége lazítani. De addig nincs hova sietni, ahogy azt májusban a hazai jegybanktól is hallhattuk.
Ezentúl a hazai inflációs kilátások okán is érdemes fokozottan óvatos maradni. A júniusi szám a konszenzusnál valóban kedvezőbb képet fest, de a havi alapú stagnálásban oroszlánrészt vállalt a megfenyített üzemanyagárak és a háztartási energiaárak csökkenése. A legvolatilisebb tételekre alapozva pedig nem lehet kamatpályát építeni. Továbbá a jegybank legfrissebb júniusi gyorselemzése alapján, bár csökken a lakossági inflációs várakozása, továbbra is a középtávú cél 2-3-szorosának magasságában áll, ami jelzi, hogy a fogyasztóknak több idő szükséges az adaptációhoz. Nem utolsó sorban a maginfláció: a tartósabb tendenciákat leginkább megragadó mutató 4-5 százalék körül mozoghat az év hátralévő részében az MNB előrejelzése alapján. Az év vége felé látható tényszámok pedig szorosan összekapcsolódnak a jövőbeni várakozásokkal, érdemben befolyásolva azt, hogy a dezinfláció milyen sebességgel folytatódhat 2025-ben.
Végül, de nem utolsó sorban a feldolgozóipar, azon belül az akkugyártás és a járműipar meglehetősen borús jelene és kilátásai mellé újból felépülő belső kereslet egyre visszafogottabb külső egyensúlyt eredményezhet rövidtávon és ezzel kevésbé nyújthat majd támaszt a magyar devizának. A forint jelentőségét talán nem szükséges taglalni, most leginkább az importált árak megfékezésében betöltött szerepére hívnám csak fel a figyelmet. Az idei évi kommunikáció alapján feltehetően az elmúlt napokban látott 390 körüli szint lehet a jegybank toleranciasávjának közepe, de az első félév megmutatta, hogy volatilitásból és sérülékenységből még mindig nincs hiány.
A múlt hónapban kommunikált óvatosság, türelem és az új szakasz nyitása a monetáris politikában a korábbiaktól eltérő gyakorlatot, azaz a kamatcsökkentési ciklus szüneteltetését igényli. A keddi döntés bőven túlmutat az esetleges lépés mértékén: közelről csak negyed százalék kérdésének tűnik az egész, de valójában távolabbról nézve a 2022 ősze óta újból felépített hitelesség fenntartása a tét. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy megéri-e ezt kockáztatni 25 bázisponttal alacsonyabb kamatszintért, akkor már választ is kaptunk a címben felvetett dilemmára.
Higgy magadban és indíts Erste Future befektetést!
