Jóból rossz, rosszból jó?

Jó hírek jöttek Kínából. Augusztusban az ipari termelés és a kiskereskedelmi forgalom bővülése is gyorsulni tudott. Ráadásul nagyobb mértékben, mint amire az elemzők számítottak. Egyes kínai elemzők már a kínai gazdaság fordulatáról kezdtek beszélni, de a valóság az, hogy ez még csak gyenge jel, ha a grafikonokra nézünk.

Forrás: Bloomberg

Forrás: Bloomberg

Talán a kiskereskedelmi forgalomban tényleg fordulatról beszélhetünk, s az segíthet a kínai gazdaságnak, de az ipari termelés esetében talán még korai a nagy felpörgésről beszélni. Mindenesetre a várakozásoknál jobb adatoknak azért lehet örülni.

Ugyanakkor az USA-ban a még mindig feszes munkaerőpiac visszaütni látszik. A 150.000 tagot számláló UAW (United Auto Workers) szakszervezet 12.700 embere tette le a munkát a három gyártónál, a Fordnál (Michigan), a GM-nél (Missouri) és a Stellantisnál (Ohio). Ezek az emberek heti 500 dollárt kapnak a sztrájk idejére az UAW 825 millió dolláros sztrájkalapjából. Ebből nem nehéz kiszámolni, hogy a munkát nem felvevő emberek, vagyis a szakszervezet a jelenlegi formájában 130 hétig, azaz majdnem 3 évig kitarthat. Persze senkinek sincs kedve eddig várni. Vagyis a szakszervezet a sztrájk kiterjesztését helyezte kilátásba, ha nem érnek el eredményeket belátható időn belül. Erre meg is van a lehetősége, hiszen a Stellantis 56.000 amerikai munkavállalójából 43.000 UAW tag, a Ford esetében 86.000 amerikai munkavállaójából 57.000 UAW tag, míg a GM esetében kb. 46.000 UAW tag van a 92.000 USA-n belüli munkavállalóból. Nyilván, ha minden szakszervezeti tag sztrájkba lép, akkor csak kb. három hónapra elegendő a szakszervezet pénze. Viszont ennyi idő alatt is nagy kárt lehet okozni. Ugyan a legnépszerűbb modelleket előállító gyárakban léptek sztrájkba a munkások, de ez egyelőre kismértékű a három gyártó méretéhez képest. Hiszen a gépjármű gyártóknak összesen több mint 600.000 munkavállalója van világszerte, amelyből a Stellantis a legnagyobb 272 ezerrel, míg a Ford és a GM rendre 173 ezer és 167 ezer munkavállalóval rendelkezik.

Szóval ez még csak egy erős figyelmeztetés, s nem csak a gyártóknak. Hiszen a beszállítói láncon keresztül számos más céget is érinthet a sztrájk esetleges elhúzódása. Annyit különben lehet tudni a sztrájkolók követelésének becsült költségéről, hogy az négy év alatt mintegy 80 milliárd dollárba kerül minden egyes vállalatnak. Ez pedig nagyon sok, hiszen a három cég együtt évi mintegy 40 milliárd dolláros profittal rendelkezik (GM, Ford ~10-10 milliárd, Stellantis ~20 milliárd). Vagyis valószínűsíthetjük, hogy itt a névtelen informátor túlzó számot közölt. Azt tudjuk még, hogy a szakszervezet szeretné megszüntetni azt a gyakorlatot, hogy egyes munkavállalókat határozott idejű szerződéssel és alacsonyabb, óránként 15 dolláros kezdőfizetéssel alkalmaznak csak. A 18-32 dollár között kereső, határozatlan idejű szerződéssel rendelkező alkalmazottak esetében pedig a megélhetési költségek növekedésével arányosan szeretnék emelni a fizetéseket, 32 órás munkahét mellett. S a nyugdíjmegtakarítási alapok esetében is vannak követeléseik. Ha csak a béremeléssel számolunk, amit 10 százalékra veszünk, s csak a szakszervezeti tagokra vesszük figyelemebe, akkor a három gyártó esetében összesen évi kb. 1 milliárd dolláros plusz költségről beszélhetünk. Vagyis nem valószínű az a hatalmas összeg, amit a Bloomberg újságírója belengetett. Így talán nem meglepő, hogy a Ford és GM részvények moderáltan, néhány százalékos csökkenéssel készülnek reagálni az eseményre, míg a Stellantis, amelyet relatíve mintegy fele akkora mértékben érinthet ez a szakszervezeti lépés, mint a többit, gyakorlatilag nem változik az európai kereskedésben. Sőt, picit még emelkedni is tud.

Mindenesetre a mostani és pl. a korábbi UPS sztrájk is jól mutatja, hogy a feszes munkaerőpiac kis teret enged a cégvezetőknek a béralkuban. S ez veszélyes lehet a gazdasági növekedésre nézve. Ugyanakkor a kézi vezérlésű Kínában megjelentek az első pozitív jelek. De azért ne gondoljuk azt, hogy a rosszakból jók, a jókból pedig rosszak lesznek.