Kiszaladnak vagy maradnak?

A külföldiek kezén levő állampapír állomány nagyot növekedett az év elején, majd egy újabb hullámban áprilisban is. A korábbi csúcs 2012-2015 folyamán volt látható 5.000 milliárd forint környékén, de ez idén év elején előbb 6.500 milliárd forintra ugrott, majd május elejére megközelítette a 7.500 milliárd forintot (7.434 milliárd). A kamatcsökkentési várakozások növekedésével innen indult egy lemorzsolódás, s most 7.214 milliárd forinton áll.

Míg januárban az erőteljes beáramlás hatalmas hozamcsökkenést generált, melynek során a 9 százalék körüli hozam 7 százalék környékére esett, addig áprilisban a mozgás már kisebb volt, 8,7-ről 7,7 környékére csökkent a hozam. Most viszont nagyon más a helyzet. Miközben mintegy 200 milliárd forint morzsolódott le a külföldiek állampapír állományából, addig a hozam csak enyhén emelkedett, majd az elmúlt hét eseményeinek (a lakosság megtakarításainak adóval való csatornázása az államapapír piacra) hatására újabb hozamcsökkenés következett. Kérdés, hogy a csökkenő hozamok hatására megindul e valamiféle profit realizálás vagy sem?

Ugyan egyelőre csak május 31-ig bezárólag látjuk a külföldiek állampapír állományát, de a május eleji csökkenést követően a hónap folyamán valójában stagnálást láthattunk. Egyrészt a 7 százalékos hozamig valószínűleg nem lesz jelentős mozgás, hiszen a januári nagybevásárlás során még 7 százalékos hozam mellett is vásárolhattak a magyar papírokból, másrészt a velünk versenyző piacokon alacsonyabbak a hozamszintek. Például a cseheknél 4,4, a lengyeleknél 6, a románoknál pedig 6,9! százalékon áll a 10 éves referencia hozam, miközben itthon 7,5 százalékon állunk. Ha a magyar hozamtöbbletet vizsgáljuk a német 10 éves állampapír fölött, akkor 5,2 százalékot láthatunk, ami januárban 5 százalékig csökkent. Ez alá valószínűleg akkor csökkenhet a magyar hozam, ha pl. megindulnak az eddig visszatartott EU-s források Magyarország felé, vagy nagyot változik a befektetői hangulat, a kockázatvállalási hajlandóság a világban. Mind a két esetben javulni fog a relatív pozíció. Vagyis az pozíció leépítése nem lesz indokolt. Persze ezt felülírhatják negatív események, mint pl. a földgáz árának újbóli elszabadulása. Mindent egybe véve, ha tovább haladunk az egyensúlyi pálya felé, azaz javul a fogyasztás, az ipari termelés, csökken az infláció és marad a jó külkereskedelmi egyenleg, akkor a jegybanki kamatcsökkentések ellenére sem kell számítanunk jelentős tőke kiáramlásra. Persze az fontos tényező, hogy a kamat alapvetően a javuló mutatókkal páhuzamosan mutasson csökkenést. Ez pedig stabil forintot eredményezhet egészen addig, amíg a kamatcsökkentés a „kelleténél” gyorsabbá nem válik. Na, igen! S itt van a nemzeti bank egy harapófogóban. Az inflációs cél elérése miatt még jó darabig a stabil, relatíve erős forint árfolyamban érdekelt. Ugyanakkor a napról napra emelkedő veszteségek miatt alacsonyabb kamat és gyengébb forint lenne az üdvözítő. Szerintünk az elkövetkező hónapokban inkább az előbbire fog koncentrálni, s csak második helyen lesz a növekvő veszteség kérdése. Abban viszont egyetérthetünk, hogy a gyorsan csökkenő inflációban és a minél magasabb külkereskedelmi többletben (javuló folyó fizetési mérlegben) érdekletek a jegybankárok. A héten ezekben a számokban kaphatunk iránymutatást megint, hiszen csütörtökön a májusi inflációval és az áprilisi külkereskedelmi mérleg adattal leszünk gazdagabbak.