A hozamok hálójában

Egyre forróbb a talaj a tárgyaló partnerek talpa alatt. Tegnap sem tudott megegyezni Biden elnök és McCarthy konzervatív parlamenti vezető az adósságplafon megemeléséről. Ráadásul ma nem is tárgyalnak. Pedig az idő sürget. Néhány héten belül kifogyhat a pénzügyminisztérium kasszájából a pénz, s akkor – a közben befolyó adóbevételek ellenére is – nehéz lesz a kifizetéseket teljesíteni. Az a valószínű, hogy először a nyugdíjak és bérek kifizetését vágják vissza (kényszer szabadság), de ettől függetlenül a befektetők attól félnek, hogy esteleg átmenetileg az adósságterhek kifizetése is tolódhat. Ez világosan látszik az elkövetkező hetekben lejáró állampapírok hozamán is, amely ellentétesen mozog az árfolyamokkal. A június elseje után lejáró rövid papírok hozama nagyot emelkedett az elmúlt napokban, s azon belül tegnap is. Volt olyan kötvény, amelynek a hozama 6 százalék fölé emelkedett, miközben az irányadó ráta (5-5,25 százalék között az egy napos operációs kamat, Fed fund rate) éppen 5,1 százalék. Mindeközben a részvénypiacok 1 százalék körüli eséssel reagáltak a fennmaradó bizonytalanágra. A piaci feszültség növekedése nagy valószínűséggel növeli a politikusokra nehezedő nyomást, s remélhetőleg hamarosan születik megállapodás. Most még pici, de növekvő a politikai huzavona költsége, de ez – megállapodás hiányában –igencsak naggyá is válhat, mint a folyamatok mutatják. Különben a befektetők árazásában is visszaköszön, hogy nincs más út, mint a megállapodás. Ugyanis a – nagyon - rövidhozamok emelkedésének ellenére, a hosszú hozamok stagnáltak. Vagyis egy nem megegyezést követő piaci turbulencia, elég nagy valószínűséggel elhozza a megállapodást is, mint ahogy 2011-ben is történt.

Mindeközben itthon megindult a monetáris kondíciók normalizálása. Azaz az egynapos betéti gyorstender kamata 18-ról 17 százalékra csökkent, s további csökkentések várhatók az elkövetkező hónapokban. Ezt pedig – mint tegnap írtunk róla – a jó külkereskedelmi és az ennek köszönhetően javuló folyó fizetési mérleg, illetve a várhatóan dinamikusan csökkenő infláció teszi majd lehetővé. Az utóbbi azért is fontos, mert a magas árak miatt elolvadó vásárlási kedv lefékezte az államháztartás bevételeit is, miközben a magas infláció és kamat szint növelte a kiadásokat. Így jöhetett össze az áprilisi történelmi méretű 620 Mrd forintos hiány. S most már legalább reménykedhetünk, hogy a kormányzati kiadáscsökkentések (pl. beruházások teljes befagyasztása), az infláció csökkenése és a kamatkörnyezet normalizálódása, meghozza a gyümölcsöket ezen a fronton is.