A Hormuzi-szoros hosszabb idejű lezárásának kilátása ismét emeli az olajárat
Az olajpiacon továbbra is minden szem az iráni háborúra és a Hormuzi-szorosra szegeződik. Az Irán és az Egyesült Államok közötti béketárgyalások láthatóan holtpontra jutottak, és egyelőre nincs jele a konfliktus lezárásának.
Az a kilátás, hogy a Hormuzi-szoros – amely a Perzsa-öbölből érkező olajszállítmányok számára létfontosságú közlekedési útvonal – egyelőre továbbra is lezárva marad, a múlt héten ismét meredek emelkedést váltott ki az olajárakban. A Brent típusú kőolaj, a nemzetközi referenciafajta ára hordónként 90 dollár fölé emelkedett, és a megrekedt tárgyalások miatt nemrég ezen a szinten stabilizálódott. Az év eleje óta a Brent ára így mintegy 50%-kal emelkedett.
Az Egyesült Államok, Izrael és Irán közötti háború kitörésével ez a kőolajszállító tartályhajók számára létfontosságú szállítási útvonal először került lezárásra, ami azonnal az olajárak meredek emelkedését eredményezte. Ennek következtében a Brent ára a hordónkénti 70 dollár alatti szintről egészen 120 dollárig emelkedett.
Az olaj ára rendkívül érzékenyen reagál a hírekre. Egy tárgyalásos rendezés reménye időnként enyhítette az árnyomást, míg az ezzel ellentétes fejlemények újabb áremelkedést váltottak ki. Mára a piaci szereplők többsége valószínűleg elfogadta, hogy hosszan elhúzódó patthelyzet alakult ki, ami gyakorlatilag a Hormuzi-szoros tartós lezárását jelenti.
Jelenleg a szokásos olajforgalomnak csupán a töredéke halad át ezen a kulcsfontosságú kereskedelmi útvonalon. A szoroson korábban a világ olaj- és cseppfolyósított földgáz- (LNG-) szállításának mintegy egyötöde bonyolódott le, azonban az Egyesült Államok, Izrael és Irán közötti háború miatt fennálló támadás- és aknaveszély következtében ma már nagyrészt lezártnak tekinthető. Az iráni hatóságok hajózási ellenőrzései, valamint az amerikai haditengerészet iráni kikötőkre kiterjedő blokádja gyakorlatilag lehetetlenné teszik a megbízható és kiszámítható olajkereskedelmet.
A Hormuzi-szoroson keresztüli olajszállítások drasztikusan visszaestek, bár a nem hivatalos adatok mást mutatnak
Az Egyesült Államok Energiaügyi Információs Hivatalának (EIA) adatai szerint az elmúlt években naponta több mint 20 millió hordó olajat szállítottak át a Hormuzi-szoroson. A Bloomberg legfrissebb számításai alapján mostanra hivatalosan mindössze napi mintegy 300 ezer hordó olaj haladhat át nyíltan a szoroson.
A nem hivatalos adatok azonban ennél jóval magasabbak lehetnek. Chris Wright amerikai energiaügyi miniszter legfrissebb becslése szerint nemrégiben napi mintegy 8 millió hordó olaj haladt át a Hormuzi-szoroson. Független elemzők szerint a tényleges mennyiség ennek körülbelül a fele lehet.
Jelenleg nemcsak Irán, hanem kisebb szállítmányozó cégek, sőt nagy energiavállalatok is találnak módot arra, hogy a háborús kockázatok ellenére olajat szállítsanak a szoroson keresztül. A francia TotalEnergies például továbbra is nyereségesen szállít nyersolajat a Hormuzi-szoroson át. Patrick Pouyanné vezérigazgató a hét elején egy norvégiai energetikai konferencián elmondta:
„Valószínűleg ma mi vagyunk Irak vagy Katar olajának legnagyobb kereskedői” – mondta Pouyanné. „És elárulhatom, hogy a nyersolaj jelenleg nagyon csendesen és nem nyilvánosan mozog a Hormuzi-szoroson keresztül.”
Pouyanné szerint a nyersolaj-termelők által nyújtott jelentős árkedvezmények bőven ellensúlyozzák a megnövekedett szállítási költségeket:
„A nyersolajat hordónként 50–60 dollárért értékesítik, nem a Brent árfolyamán, mivel a termelők kétségbeesetten próbálják piacra juttatni olajukat.”
Egy szuperolajszállító tanker áthaladása a Hormuzi-szoroson, majd visszaútja körülbelül 20 millió dollárba kerül. A szállított 2 millió hordó olajra vetítve ez hordónként 10 dolláros többletköltséget jelent. Így a beszerzési ár és a szállítási költség együtt még mindig a 90 dolláros Brent olajár alatt marad.
A kisebb olajkereskedők és hajózási vállalatok szintén folytatják az olajszállítást a szoroson keresztül az iráni fenyegetések ellenére. Ennek során kisebb hajókat használnak, amelyek többször is átkelnek a vízi útvonalon, hogy nyílt tengeren egy nagy kereskedelmi hajóról egy másik tankhajóra jutassák át az olajat. Ez az úgynevezett „ship-to-ship” (hajóról hajóra) rendszer megosztja a kockázatot, ráadásul a kisebb hajókat nehezebb felderíteni.
Az Egyesült Államok gazdasági szankciókkal próbálja megállítani az iráni olajértékesítést
Irán maga is alternatív csatornákat használ, és az amerikai erőfeszítések ellenére továbbra is értékesít nyersolajat. Az Egyesült Államok ezért most az iráni olaj vásárlóit kívánja átfogó gazdasági szankciókkal sújtani, és ezzel elvágni az országot ettől a bevételi forrástól.
Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter hétfői sajtótájékoztatóján elmondta, hogy az „Economic Outcast” („Gazdaságilag kirekesztett”) hadművelet keretében bevezetett új szankciók célja az Iráni Forradalmi Gárda minden lehetséges bevételi forrásának felszámolása.
Amennyiben ez sikerül, a globális olajkínálat csökkenhet, ami ismét emelkedő olajárakat eredményezhet. Az iráni olajkereskedelem támogatásával gyanúsított kínai bankokat azonban egyelőre nem érintik az amerikai szankciók.
Bessent szerint ugyanakkor azok az országok, amelyek továbbra is kereskednek Iránnal, annak kockázatát vállalják, hogy kizárják őket a dolláralapú nemzetközi pénzügyi rendszerből. Hozzátette, hogy az érintett államoknak időt kíván biztosítani az új követelményekhez való alkalmazkodásra.
Irán már megtorlással fenyegetőzött az Egyesült Államok ellen a szankciók bejelentését követően. Az ország teljes mértékben felkészült az Egyesült Államok szankcióira – jelentette ki kedden Ali Madanizadeh gazdasági miniszter.
A kínai vezetés szintén bírálta az Iránnal és kereskedelmi partnereivel szemben kilátásba helyezett szankciókat. Lin Jian, a kínai külügyminisztérium szóvivője szerint egy gazdasági háború nem hozna megoldást, hanem tovább mélyítené a konfliktusokat és zavart okozna a globális pénzügyi rendszerben.
Higgy magadban és indíts Erste Future befektetést!
