Bár adataink még csak az év feléig ismertek, meglehetősen nehéz elképzelni, hogy kerülhető el az idei évben a gazdasági visszaesése itthon.
Mind az első félidő teljesítménye, mind az azóta kijött magas frekvenciás adatok ebbe az irányba mutatnak. A harmadik negyedévben elindult a kilábalás a négy negyedéves technikai recessziót követően, ám a fellendülés sebessége lényegesen lassabb a korábban vártnál. Ebben egyrészt a globális konjunktúra játszik meghatározó szerepet, másrészt itthon sem egyenes az út felfelé.
A dezinflációs folyamat a várakozásoknak megfelelően alakul, melynek következtében a reálbér-változás valószínűleg szeptemberben már ismét pozitívvá válhat. Ezzel párhuzamosan azonban a reálkamat is pozitívvá válik, ami megtakarításra ösztönözheti a gazdasági szereplőket, nem pedig a rendelkezésre álló jövedelmek elköltésére.
A jegybank a normalizációs periódus után folytathatja a kamatvágásokat, ugyanakkor az ütem alacsonyabb lehet, mint korábban pénzpiaci kockázatok következtében. Egyrészt az elhúzódó, magasan maradó kamatszintek mellé kiújuló geopolitikai feszültségek és az olajár körüli bizonytalanság emelkedett fel az elmúlt időszakban.
2024-ben – támaszkodva a rendkívül stabil hazai munkapiacra – már egy érzékelhetően jobb évet zárhat a magyar gazdaság. Hogy mennyire jót, abban jelentős szerep juthat az uniós források elérhetőségének, melynek idén híján voltunk. Ezzel együtt kockázatból sincs hiány: a középtávú inflációs cél elérése mellett rövidtávon a költségvetési egyensúly helyreállása a legfontosabb bizonytalan tényező az előttünk álló időszakban. Mindezek eredményeként a forint árfolyama előtt is számottevő kihívás áll, ugyanakkor a külső egyensúly helyreállása révén a korábban tapasztalható stabilabb kurzusra számítunk a jegybanki kommunikáció alapján.
a magyar, az amerikai, az osztrák
és a német piacokon.
