Higgyünk a szemünknek?

Tegnap két izgalmas adatot is láthattunk. Egyrészt az amerikai feldolgozóipari beszerzési menedzser index (ISM Manufacturing) a várakozásokkal szemben nem javult, hanem meglepetésre jelentősen tovább csökkent. Nem csak az aktuális termelési komponensek csökkentek, hanem a rendelésállomány is léket kapott.

Eközben itthon is nagy gellert kapott az ipari beszerzési index. 57, 1 pontról 44,2-re csökkent. Valljuk meg, míg az előbbi, még májusi adat érthetetlen volt (s az azelőttiek is) az erőteljes fogyasztáscsökkenés fényében, addig a hirtelen nagy zuhanás is meglepő kissé.

PMI

Forrás: Bloomberg, Erste

Mindkét adat, illetve a BMI adatok előrejelző képességébe vetett hit is egyre inkább megkérdőjeleződik. Ez különben a 2008-2009-es válság óta visszatérő probléma, hiszen a jegybankok azóta használnak viszonylag könnyedén és szabadon olyan nem szokványos eszközöket, amelyek komoly befolyással bírnak a gazdaság teljesítményére. S most is úgy történik az infláció letörése, hogy a gazdaságban levő készpénz mennyisége sem az USA-ban, sem az EU-ban, sem Magyarországon nem csökkent számottevően. (Sőt, a magas kamatráták fékezik a csökkenést!) Az a furcsaság állt elő, hogy miközben egy termékből (a pénzből) sok van, annak ára megemelkedett. A jegybankok megemelték a kamatokat. Ennek olyan meglepő következménye van, hogy a munkaerőpiac nem igazán törik meg, hiszen az embereknek van pénze. Tovább fogyasztanak, igaz csökkenő mértékben, de nem feltétlenül van összeomlás. (Na jó, Magyarország ebben is kivétel!) Így a munkaerőpiac is erős marad, nem növekszik számottevően a munkanélküliség. Pedig a munkanélküliség lenne a legnagyobb fogyasztáscsökkentő tényező. Ehelyett inkább a vásárlói tudatosság húzza meg a féket. S úgy tűnik, hogy ez a tudatosság jóval nagyobb, mint bármikor máskor a történelem során. Mindenesetre azért a rendelésállományok csökkenése sok válaszadót késztetett arra az ISM felmérés kapcsán, hogy létszámcsökkentésben kezdjen el gondolkodni.

Szóval most itt állunk egy jó nagy kettősségben. Mindenki a recessziótól retteg, gyengélkedik az olaj, rosszak egyes konjunkturális adatok (pl. BMI), ugyanakkor dübörög az újautó-értékesítés vagy éppen a családiház-építés az Egyesült Államokban. S mindeközben a tőzsdék köszönik, jól vannak. Igaz, az utóbbi esetében a piacok jelentős része olcsó vagy átlagos értékeltségű. Na de mégis azok mennek (növekedési részvények és/vagy MI), amelyeknek az értékeltsége magasabb! Ja, azért mert még mindig sok pénz van a rendszerben!

S még valami a tudatosságról! A fogyasztáscsökkenés a legtöbb esteben nem azért következett be, mert a vásárló nem tudta megvenni a terméket, hanem a racionálisabb hozzáállás miatt. Mert kevesebb élelmiszert dobott ki, vagy csere helyett inkább megjavíttatta a tartós fogyasztási cikket, vagy éppen kiderült, hogy kevesebb – jóval kevesebb! – energiafogyasztás (földgáz) mellett is tud normális életet élni. S akkor az energiahatékonysági beruházásokról nem is beszéltünk. Vagyis de facto a fogyasztási oldalon láthattunk egy jelentős „hatékonyság” javulást. Ez talán egy sokkal inkább szabályozható rendszer, s könnyebbé teszi azon a mezsgyén való végig haladást, ami nem öli meg a gazdasági növekedést, de mégis fékezi az inflációt. Azaz elkerülhetővé teszi a félelmetes stagfláció kialakulását.