Ismerős helyzet lehet azoknak, akik már kereskedtek, hogy valaminek az ára, amit korábban megvettek, esni kezd. Ilyenkor a terméket nem akarják eladni, mert továbbra is hisznek abban, hogy érdemes volt megvenni. Előfordul, hogy sokáig megtartják, sőt, alacsonyabb árfolyamon akár még hozzá is vesznek, hogy az átlagos bekerülő ár alacsonyabb legyen. Bíznak abban, hogy visszamegy majd az árfolyam, és kiszállhatnak kevesebb veszteséggel. Ez egészen addig megy így, amíg rá nem jönnek, hogy nem véletlenül került mínuszba az adott befektetés, és ezért muszáj jókora veszteséggel lezárni a pozíciót.
A bukó pozíciók le nem zárása a hibás befektetés tökéletes receptje, különösen akkor, ha a másik oldalon sokkal hamarabb lezárja a befektető a nyereséges döntéseit. Ez egy teljesen normális emberi viselkedés eredménye, ami más helyzetekben akár a túlélésben is segíthet. Ezt a viselkedést veszteségkerülésnek hívjuk.
A homo oeconomicus és a normális ember
Azt hosszú ideje sejteni lehetett, hogy a közgazdászok hagyományos elképzelt cselekvője, a homo oeconomicus egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Ez az ember minden helyzetben rendelkezik az összes elérhető információval, és gyorsan, hiba nélküli mérlegelés után a lehető legésszerűbb döntést hozza.
A valóságban nem ilyennek látjuk magunkat és a környezetünkben lévőket. A világ olyan komplex, hogy szinte senki sem lehet eléggé tájékozott, olyanok pedig különösen nem, akik nem követik nagy érdeklődéssel a pénzügyi világ híreit, vagy nincs idejük és kapacitásuk ezzel foglalkozni.
De nem csak az idő jelenthet problémát, hanem a mindennapi életben tanult, részünkké vált gondolkodásmódunk sem alkalmas minden esetben arra, hogy a befektetések világában felmerülő problémákat is megoldjuk.
A normális ember tehát merőben különbözik a tökéletesen informált és borotvaeszű homo oeconomicustól. A befektetési lélektan és a viselkedési pénzügytudomány számos olyan csapdát talált a hétköznapi gondolkodásban, amelyek gyakran költséges hibákhoz vezetnek.
Mindent, csak veszteséget ne
A hibák egyik legismertebb formája a keretezés (framing). Keretezéssel az emberek ugyanazokra az eseményekre teljesen máshogyan reagálnak attól függően, hogy milyen információt kaptak az esemény megismerése előtt. Különösen erősen befolyásolja a befektetőket az, hogy az adott történést veszteségnek vagy nyereségnek fogják fel. Kutatások szerint a veszteségekre kétszer-háromszor erősebb érzelmi reakciót adunk, mint egy ugyanakkora nyereségre. Ebből következik a veszteségkerülés (loss aversion), vagyis az, hogy az emberek érzelmileg elkötelezettek azért, hogy ne kelljen veszteséget realizálniuk.
Tegyük fel, hogy valaki egy érme feldobásánál egyenlő eséllyel nyer 105 ezer forintot vagy veszít 100 ezer forintot. A medián kimenetele a játéknak ingyen 5000 forint, az emberek többsége mégsem ezt választja, hanem inkább kimarad a játékból. A százezres veszteség ugyanis riasztóbbnak hat, mint a nyereség esélye.
Annyiban ez teljesen érthető, hogy a kiinduló helyzetben a veszteség lehetősége a tőkénket csökkentheti. A tőkepiacon – a valóságban pedig különösen – nem mindig tudunk egy-egy játszmát a végtelenszer megismételni, ezért valós veszély, hogy sok veszteség után a padlóba ütközünk és elfogy a tőkénk. A másik oldalon nincs ilyen korlát, ezért attól nem is kell tartani, és egy idő után csökken az újabb és újabb nyereségek határhaszna.
Ha azonban azt nézzük, hogy hogyan tudjuk a leghatékonyabban növelni a tőkénk hozamát, akkor ez hosszú távon egy kifejezetten káros döntés. Különösen, ha a cikk elején bemutatott módon a veszteséges pozíciókat sokáig megtartjuk, nehogy realizálni kelljen a veszteséget, míg a nyerőket gyorsan bezárjuk.
A veszteségkerülés egy fajtája a rövidlátó veszteségkerülés (myopic loss aversion). Ennek lényege, hogy az alaposabb, lelkiismeretesebb befektető gyakrabban nézi át portfólióját, ezért gyakrabban találkozik a veszteségeivel, így egyre jobban befolyásolja a döntéseit a veszteségkerülés. A túlzott aggodalom miatt rövidlátóvá válik, és nem arra koncentrál, hogy a portfóliója egésze nyerőbe kerüljön.
Egy másik velejárója a veszteségkerülésnek a negatív torzítás (negativity bias). Az ember annyira óvakodik a veszteségektől, hogy sokkal nagyobb figyelmet fordít a rossz hírekre, mint a pozitívakra. Emiatt aztán kimaradhat a hosszan tartó bika piacokból, nagy esések idején pedig könnyen pánikba eshet.
A veszteségkerülés sok területen befolyásolja az emberek viselkedését, de különösen nehéz a helyzet a megtakarításoknál és a vagyon építésénél. Itt az a fő probléma, hogy a megvalósítás nagyon hosszú ideig tart, ezért kevés a visszajelzés. Nem tudjuk olyan könnyen kijavítani a hibáinkat, legyen szó kognitív (tehát gondolkodásbeli) vagy érzelmi hibákról, mivel csak hosszú idő alatt derül fény a létükre.
Hogyan lehet ezen felülkerekedni?
Nem könnyű úrrá lenni az olyan gondolkodási hibákon, mint a veszteségkerülés. Még azoknak sem megy ez könnyen, akik ismerik ezt a hibát és tudják magukról, hogy hajlamosak beleesni.
Az utóbbi években egyes befektetési cégek pszichológusok segítségét vették igénybe, hogy segítsenek kereskedőiknek elfogadni a veszteségeket, és azt, hogy a veszteségekre szükség van, ha tanulni szeretnének. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy egy-egy veszteség láttán ne essenek pánikba, tudjanak hideg fejjel mérlegelni.
Az érzelmi alapú hibák kivédéséhez rengeteg stratégiai befektetési keretrendszer segíthet, ilyenkor a saját, korábban meghozott szabályainkat érvényesítjük minden esetben. Például automatikusan lezárunk egy pozíciót, ha egy adott szint alá került az árfolyam, vagy az eszköz rövidtávú teljesítményétől függetlenül hosszú távon megtartjuk. Sokat segíthet befektetési portfóliónk diverzifikálása is, hiszen a veszteségek kevésbé zavaróak, a befektetéseink csak egy kis részét érintik.
Azoknak viszont, akik nem akarnak maguk is mindennapi harcot folytatni az egyes veszteségek és nyereségek érzelmi hatásával, érdemes lehet szakemberek segítségével passzívabb befektetési gyakorlatot folytatni.
A bejegyzésben foglaltak kizárólag az író személyes véleményét tükrözik és nem tekinthetőek az Erste Bank Hungary Zrt., az Erste Befektetési Zrt. vagy az Erste Alapkezelő Zrt. hivatalos szakmai álláspontjának. A bejegyzés tartalma nem minősül befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak.
Címlapkép: Shutterstock Inc.
