A 2019-es év várhatóan nem szűkölködik a meglepetésekben, a volatilitás is biztosan erős lesz, de a mostani szintnél magasabb olajárra számítok. A legizgalmasabb kérdés a globális kereslet alakulása és az USA palatermelőinek válasza lesz az alacsonyabb árakra. A 60-80 dollár közti Brent ársávban hiszek továbbra is.
A 2019-es kilátásokat két tényező befolyásolja leginkább.
A keresleti oldalon a legnagyobb kérdés, hogy sikerül-e hasonló növekedést (1,3 millió hordó/nap) elérni, mint tavaly. A jelek ugyanis egyre inkább gyűlnek, hogy 2019 keresleti növekedése meg sem fogja közelíteni a tavalyi évet. A legfrissebb kínai PMI 49,4 pontos értéke inkább recessziót jelez Ázsiában, ami az olajkereslet fő forrása volt az elmúlt évtizedben. Az USA és Kína közti kereskedelmi háború március 2-a után újjá éledhet, ha a felek nem tudnak megállapodni a vámokban és egyéb kereskedelmi témákban, főleg az USA cégek beengedése kérdéses Kínába. Ezzel együtt a növekedés marad, de a napi 1 millió hordó feletti növekmény nehezen elképzelhető.
A kínálati oldalon legalább annyi talány van. A legizgalmasabb kérdés, hogy az USA palaolaj termelői képesek lesznek-e növelni termelésüket 50 dollár alatti WTI mellett is. Szerintem nem, sőt inkább jelentős negatív meglepetés lehet.
A palaolaj termelésben levő viszonylag kis aktivitás változás is számottevő eltérést okozhat a kutak gyors kimerülése miatt. Az olajprice.com cikke (https://oilprice.com/Energy/Crude-Oil/The-New-Oil-Order.html) egy konkrét példát is hoz: ha az USA olajtermelésének havi növekedése 644 ezer hordó/nap, az éves szinten 1,3 millió hordó/nap termelésnövekedést jelent. Ha viszont ez a növekedési ütem csak 580 ezer hordó/nap, a jelentős múltbeli termelés és annak gyors csökkenése miatt az éves növekedés csak 600 ezer hordó/napot tesz ki. A palaolaj termelés esetében ugyanis a kutak eredeti termelésük 75%-át elveszítik az első év után, míg 90%-át a második év után, ami gyakorlatilag szinte a teljes kimerülést jelenti.
A palaolaj termelés pedig nagyon érzékeny az árakra. A következő két ábra azt mutatja, hogy a legutóbbi olajár sokk idején (2014 december-2016. december) miként alakult az USA palaolaj termelőinek és a mexikói-öbölbeli termelőknek (hagyományos, offshore termelés) alakulása. Látszik, hogy a palaolaj termelők gyorsan reagálták le a csökkenő olajár okozta változást, míg az utóbbi csoport a korábbi beruházásoknak köszönhetően még növelték is a termelésüket.
Az USA palaolaj termelése (millió hordó/nap) 2014. decembere és 2016. decembere között
Forrás: EIA
Az USA Mexikói-Öbölből származó olajtermelése (millió hordó/nap) 2014. decembere és 2016. decembere között
Forrás: EIA
Ahogy a palaolaj termelés komoly pozitív meglepetést hozott 2018-ban, amikor is az év eleji teljes USA olajtermelés 9,5 millió hordó/nap mértékről novemberre 11,6 millió hordó/napra nőtt a texasi és dakotai palabányászoknak köszönhetően, könnyen lehet, hogy 2019-es év pont az ellenkezője lesz ennek. A dollár kamatok emelkednek, az 50 dollár alatti WTI ár (és a jelenlegi 3 dollár/MMBTu alatti USA gázár) együttesen lefagyaszthatja az USA palaolaj aktivitását. Emiatt nem hiszem, hogy a mostani ár fenntartható. Ehhez még járul persze más tényező is, mint az OPEC kínálat szűkítése vagy a májusban lejáró Irán elleni szankciók alóli mentesség. De a legnagyobb kulcstényező és várhatóan a legnagyobb meglepetést okozó tényez a kínálati oldalon az USA lesz 2019-ben.
