A múlt heti OPEC megállapodással kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy miért éppen most döntött az OPEC a termelés csökkentéséről? Miért kellett ezzel a megállapodással két évet várni, hiszen az olajár már 2014 év közepén összecsuklott? Mi váltotta ki a politikai váltás Szaúd-Arábia részéről, aki két évig a piac tisztító erejébe bízott, ami eltüntetheti a többletkínálatot és leginkább az USA palaolaj termelőit a kínálati oldalról, majd hirtelen 180 fokos fordulatot véve a kínálatcsökkentés élére állt?
Azt gondolom a kulcs Szaúd-Arábia szerepe. Az ország olajvállalata, az Aramco önmagában is a legnagyobb szereplő a világban a maga 10,7 millió hordó/nap kihozatalával, ami a világ olajtermelésének 11,2%-a és az OPEC kihozatalának mintegy egy-harmada. Szaúd-Arábiának az OPEC-en belül is nagyon erős befolyása van, főleg a szunnita arab többségű termelők (Kuvait, Egyesült Arab Emirátusok, Katar) felé. Jóval kevesebb a befolyás azonban síita többségű termelők (Irak, Irán) és a nem muszlim államok (Venezuela, Ecuador, Gabon, Angola) irányába.
A múltban a szaúdi termeléscsökkentési kísérletek többször kudarcba fulladtak. Általában ugyanis amíg Szaúd-Arábia és a közeli szövetséges szunnita többségű államok betartottak a megállapodásokat, addig a többi OPEC tagállam nem. Ennek az lett az eredménye, hogy Szaúd-Arábia piaci részt veszített, miközben a többi tagállam és az OPEC termelők meg növekvő bevételre tettek szert, hiszen mind a mennyiség, mind az ár magasabb lett, mintha nem avatkozott volna be Szaúd-Arábia a kínálat alakításába. Az ország csak akkor vállalja be a marginális termelő szerepét, ha ez nem okoz hosszútávon kiszorulást a világpiacról.
A mostani helyzet azonban több szempontból is más volt. Egyrészt az olajügyi miniszter Ali Al-Naimit egy új szakértő Khalid al-Falih váltotta a legnagyobb termelő országban. Az új ember pedig nagy lendülettel vetette be magát a szervezőmunkába. Fontos változás volt, hogy a két év alacsony olajár minden termelőt már húsbavágóan érintett, így sokkal erősebb volt a legfelső politikai támogatás. Akár Vlagyimir Putin Oroszországát, akár Nicolas Maduro Venezueláját nézzük, mindenhol drákói szigort és jelentős gazdasági visszaesést látunk. És ez persze így volt az arab világban is. A szaúdi herceg Mohammed bin Salman 2030-as víziója Szaúd-Arábiáról szintén igényelte a mostaninál magasabb olajárat.
Fontos előfeltétel volt még, hogy a rivális OPEC-en belüli tagállamok nem tudják növelni termelésüket: Irán 3,7 millió hordós kihozatalát maximum 4 millió hordóig tudja növelni, míg Irak is közel van a kapacitásainak maximumához. Nem véletlen, hogy a hírek szerint az utóbbi állammal való megegyezés volt a legnehezebb. A pletykák szerint a szaúdiak idő előtt kiszivárogtatták, hogy megvan a megállapodás – ennek nyomán bekövetkező azonnali áremelkedés győzte meg az irakiakat, hogy 210 ezer hordó/nap csökkentést elfogadják.
Mindenesetre, ha át is lépik az OPEC tagállamok, elsősorban Irak és Irán a kvótákat, ami szinte biztos, jelentős túllépésre nem fog sor kerülni ezen okok miatt. Így Szaúd-Arábia elkerülheti a csapdát, hogy a termelésvágásával másnak ássa ki a gesztenyét. Persze közbejöhet más is – leginkább az USA nem-konvencionális termelésfelfutása és a kereslet gyengülése a fő kockázat- a mostani időpillanat volt a legalkalmasabb erre a megállapodásra. Az OPEC döntés egy ideig fent tartja az árakat – a későbbi áralakulás a kvóták túllépésétől, a globális kereslettől és az amerikai olajpala vállalatok reakciójától függ. Az OPEC újraéled, kérdés, hogy sikerül-e fenntartani a hitelességet a drasztikusan megváltozott világban.
Pletser Tamás
EMEA Olaj –és Gázipar Elemző, Erste Befektetési Zrt.
